Kedves Bruckner Úr, köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat! Hadd köszöntsük sok szeretettel 60. születésnapja alkalmából! Bizonyára különösnek találja a kérdésem, de kérem, árulja el, pontosan hány éves? Hiszen már 1964-ben is „kicsit öregnek” jellemezték. Később pedig egyenesen százévesnek titulálták.
 |
| Holló Anna |
BSZ: Üdvözlöm. Még nem volt szerencsénk, és úgy érzem, ebben a tempóban nem is lesz sokáig! Maga meglepően pimasz, kisasszony! De legyen, válaszolok. Egy rettenthetetlen zsonglőr semmit sem szégyell. Mondjuk azt, hogy majdnem húsz leszek, fogságban tartott oroszlánoknál ez szép kor. Amúgy meg papíron hatvan, de ki számolja?
Hogy telnek a napjai, mivel foglalkozik mostanában? Remekül fest!
BSZ: Természetesen! Semmi különös, aktív nyugdíjas éveket élek. Sokat feketepéterezek, beszerveztem egy-két kerekerdőbeli pajtást állandóra, hogy mindig elegen legyünk. Amikor nagyon hiányzik a porond, akkor beleordítom a világba, ez segít. Ha mégsem, akkor ellátogatok az Instantba vagy a Szimpla Kertbe, tudja, az Arany Kerék sajnos bezárt. Nem iszom sokat, csak egy-egy pálinkát, ha úgy adódik. De Szilvia ilyenkor is mérges, úgyhogy igyekszem disztingválni.
Hogy szolgál Szilvia egészsége?
BSZ: Prímán! Ezt csak Önnek árulom el – le ne merje írni – de ő sem olyan fiatal már. Viszont ahhoz képest meglepően energikus. Csináltatott magának műfogsort, hogy félelmetes legyen, amikor vicsorog, rajtam gyakorol. Jól megy neki. Nemrégen elköltöztünk, most a Matematikailag Értelmezhetetlen Paradoxonban lakunk, amit ő díszített fel a saját mancsával. Addig zsonglőrködött, amíg minden régi, irracionális emléket be nem zsúfolt a rugalmasan megnyúló térbe. Kicsit olyan, mintha Aromo fékezhetetlen agyvelejében élnénk.
Ne haragudjon, de az olvasókat ez érdekli legjobban: mi a helyzet a fogsorával? Rendben van? Esetleg Ön is kapott protézist?
BSZ: Dehogyis, Szilvia műfogáért már így is el kellett adnom a fél vesémet, a másikat muszáj megtartanom. Az enyém egészen jó állapotú, pedig nem használtam el kétezer-négyszáz tubus fogkrémet és kétszáz fogkefét, ahogy azt a furaagyú haverom javasolta. Néha elnyalogatok egy adag csillámos Colgatet, egész finom, meg azt mondják, segít. Nem szeretnék még egy fogfájós esetet, akármilyen egyedülálló, hogy csak az én szemfogamnak emeltek gránit emlékművet kerek e világon.
Mesélne valamit a híres barátairól? Mennyire tartják a kapcsolatot?
BSZ: Maga nem figyel rám! Széttépjem? Most mondtam, hogy a régi bandával együtt verjük a blattot. Mondjuk, nem mindenki jön, Zoárd állandóan utazgat a nagyvilágban, kiszámíthatatlan, mikor van itt. Mikkamakka alkalmanként előkerül, szórja a vidámságot, néha mondjuk hozhatna bort is. Ló Szerafin most mindenkinél menőbb, a kék az egyik legtrendibb hajszín. Mondjuk ez sem segít rajta, mert elég öreg, talán még nálam is vénebb (a szerkesztő megjegyzése: nem, igazából Szigfrid sokkal öregebb!), most már lefutnám két lábbal is. Kártyában sem ellenfél. A nagyeszű nyúllal viszont vigyázni kell. Nemcsak ezért, mert bárhogyan ki tudja tekerni az agyát, hanem azért, mert gyors is. Sokat nyer. Vacskamatira nem lehet számítani, mondjuk, úgyis valami világméretű csalás lenne a vége. A többiekkel sajnos ritkán találkozom.
Hogy van Szörnyeteg Lajos, ő is játszik?
BSZ: Dehogyis! Kártyában nem túl erős, azt hitte, az a játék lényege, hogy kettesével megegyük lapokat. Utána meg ledőlt, nem volt szívünk felébreszteni.
És Dömdödöm? Gepárd Géza? Maminti? Meg a többi erdőlakó?
BSZ: Már megint nem figyel! Tényleg széttépem. Ha esetleg memóriazavarokkal küzd, akkor viszont elnézést kérem, ajánlom a ginkó bilobát. Én is azt szedem. Már mondtam, nem igazán tudok róluk semmit. Régen láttam őket. De ez most valami kihallgatás? Mert akkor megyek.
Dehogyis! Bocsánatot kérek, ha megbántottam, nem állt szándékomban. Beszéljünk másról. Mik az Ön tervei a közeljövőben? Hol látja magát egy év múlva?
BSZ: Csak élek, simán, nincsenek újszerű szándékaim. Azt hiszem, én már letettem valamit az asztalra. Aki nagyon kíváncsi rám, az a sarki hentesnél vagy a könyvtárban talál rám. Utóbbiban kizárólag papíralapon. Kicsit nehéz elsőre észrevenni a sok Mancs Őrjárat és Disney hercegnő kötet között, de aki nagyon akarja, az észrevesz.
Szomorúnak tűnik, de van egy meglepetésem a születésnapja alkalmából, a torta mellé. Remélem örülni fog neki. Hall valamit? A távolból szirénázás, mindenféle fura zaj, végül csilingelés hallatszik.
BSZ: Te jó ég! Remélem nem változtat sóbálvánnyá! A tortámat meg pláne.
Mintha meghatódott volna…
BSZ: Miért hatódtam volna meg? Mert mindenki itt van, aki számít, és fontos? Mert a fülem helyett a nadrágtartómat húzogatják? Tudom, tudom, nagyképű vagyok, de még az is lehet, hogy engem ezek itt szeretnek. (a szerkesztő megjegyzése: Szigfrid gyorsan elmorzsol egy könnycseppet) Tudja mit? Úgyis én vagyok a legbátrabb oroszlán a világon, hát kimondom: köszönöm a húszhatvanszáz mittudoménmennyi évet! Én is szeretlek titeket!
Dömdödöm!
Szerkesztette: Németh Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése