Miklya Emese |
Bruckner Szigfrid testtetkója
néha ringatózó bója,
néha lassan forgó glóbusz,
amin átsétál a lóbusz.
Máskor hold- és ünnepnaptár,
zsongó-bongó névnap-kaptár,
vagy egy lázas világváros,
csillagmezővel határos.
Ám a kedvenc tetkóképe:
ahogy feküdne a rétre,
ezer fűszál nyoma volna
rajta, s éppen gyalogolna
át a réten és a pusztán,
át a hullámzó szavannán,
s nyílna ott egy titkos ajtó,
amiről nem tud a sajtó,
volna nadrágtartó rajta,
s piros pulóveres karja
tartaná egy olyan nőnek,
akire már ritkán lőnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése