 |
| Rácz Eszter |
Edvárd nem akármilyen társasházban lakott. A ház nem attól volt különleges, hogy Edvárdékon kívül ott lakott az idős Magdi néni és az idős Laci bácsi is, hanem attól, hogy különféle állatokkal osztoztak a lakóhelyükön.
Ott élte nyugdíjas napjait Szigfrid, a cirkuszi oroszlán, Hédi a harkály, Valter a vakond, Mira a mosómedve és Teó a tücsök. A sokféle lakónak sokféle szokása volt. Szigfrid, például, napjában többször félelmetes üvöltést hallatott, mert úgy gondolta, akkor sem árt edzésben tartani a hangszálait, ha már nem lép fel a cirkuszban. Hédi folyton kopácsolt, hol a konyhaszekrényen, hol a könyvespolcon. Valter állandóan túrta a kertet, ami rettentően bosszantotta Laci bácsit, mert neki a kert volt a mindene, és fáradtságos munkával tartotta rendben azt. Mira reggeltől estig mosott, amitől folyton alacsony volt az emeleten a víznyomás. Teó egész nap hegedült, nehogy kijöjjön a gyakorlatból.
Edvárdot mindez nem zavarta, ő élvezte, hogy a szomszédai között állatok is vannak. Eleinte csak Laci bácsi panaszkodott a feltúrt kert miatt, aztán Magdi néni tette szóvá, hogy nem tud pihenni az állandó kopácsolástól. Mira mosása egy idő után már a legtöbb lakónak problémát jelentett, és ott volt még Szigfrid üvöltése is, ami folyton mindenkit megrémített. Aztán leveleket dobáltak be egymás postaládájába és rendkívüli lakógyűléseket hívtak össze, aminek kiabálás, kopogás és üvöltés lett a vége. A lakók egy idő után nem köszöntek egymásnak a lépcsőházban, így már nem is volt olyan jó ott lakni. Edvárd sem látogatta meg szomszédjaikat. Egyre feszültebb lett a hangulat, ezért elkezdte törni a fejét a megoldáson.
Mindenkivel beszélni fogok és ráveszem őket, hogy változtassanak a szokásaikon, gondolta és becsöngetett Mirához.
– Nem lehetne, hogy csak délelőtt moss? Akkor a többi lakónak nem lenne oka panaszra.
– Hogy gondolod? Nekem egyszerűen muszáj mosnom. El sem tudom képzelni a napjaim mosás nélkül – felelte felháborodva a mosómedve.
– De ha legalább egyszer kipróbálnád…
– Nem, nem! Nekem mosnom kell! Ráadásul a többiek is úgyis folyton zajonganak – mondta durcásan a mosómedve.
Edvárd nagyot sóhajtott, és átbandukolt a következő lakásba Hédihez.
– Nem lehetne, hogy csak naponta kétszer kopácsolj? Azzal biztosan senkit sem zavarnál – nézett kérlelőn a harkályra.
– Tudod, az van, hogy ha bármilyen fát látok, azonnal rám jön a kopoghatnék.
– De nem próbálnád meg visszatartani?
– Nem megy. Nekem muszáj kopogtatnom. Egyébként meg a többi lakó is állandóan zajong – mondta morcosan a harkály.
Edvárd csüggedten továbbment a következő lakóhoz, Teóhoz.
– Nem lehetne, hogy csak egy-két órát hegedülj délutánonként? Kérlek! – nézett esdeklőn a tücsökre. – Úgysem tudnám megállni. Különben is, nekem az a dolgom, hogy hegedüljek, és te is tudod, hogy itt mindenki mindig zajong.
Edvárd sajnos Valternál és Szigfridnél sem járt sikerrel, ezért nagyon elkeseredett. Mi lesz így ezzel a házzal? Senki sem akar majd itt lakni. Igazából én sem, ha folyton csak veszekednek egymással. Szomorúan sétálni indult, abban reménykedve, hogy közben hátha kitalál valami megoldást. Amikor a zebrához ért, meglátta a szomszéd nénit, aki épp bizonytalan léptekkel kelt át az úton. Egy autó alig lassított és majdnem elsodorta.
– Bezzeg egy oroszlánnak lefékezett volna! – kiabált utána Magdi néni. És akkor Edvárdnak nagyszerű ötlete támadt. Visszarohant a házba és újra beszélt minden lakóval, de ezúttal már sikerrel járt.
Így történt, hogy ezután Szigfrid minden útjára elkísérte Magdi nénit és a gyalogátkelőhelyeknél vad üvöltésbe kezdett, mire az autók azonnal lefékeztek, a néni pedig biztonsággal át tudott kelni. Mira az összes lakó szennyesét megkapta, így kedvére moshatott és a vízzel is spóroltak. Hédi napjában kétszer bekopogott Magdi néni és Laci bácsi ajtaján és figyelmeztette őket, nehogy elfelejtsék bevenni a gyógyszereiket. Valter Laci bácsi utasításainak megfelelően feltúrta a kert egy részét, ahol veteményest alakítottak ki, hogy minden lakó élvezhesse a friss zöldségeket. Így Valter kedvére túrhatott és a bácsi sem volt mérges. Teó hétvégenként koncertet tartott a lépcsőházban. A gyönyörű zenéért cserében a többiek elfogadták, hogy napközben egyszer gyakorolt.
Újra kellemes lett a légkör a társasházban. A lakók sokat beszélgettek egymással, és többé nem zavarták a másikat kedvenc tevékenységükkel.
Szerkesztette: Németh Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése