Leszállni készül már az est,
és útra kél a kicsi nyest.
Aprócska bajszát megfeni,
fehér mellényét felveszi.
Fessnek kell lenni nincs mese,
este várja nyest-kedvese.
De tegnap, hogy eső esett,
az út szélén egy tócsa lett.
Apró tükör az ég alatt,
a nyest is épp arra szalad,
s hogy megpillantja önmagát,
felhorkan: - Jaj, nahát, nahát,
ez szebb mint az én kedvesem! -
És lángra kap szerelmesen.
Ugrál a szív, megáll az ész,
útszéli nyest lány visszanéz.
Kell a fiúnak nincs mese,
Kéri legyen a kedvese.
Kis bók, kis csók kis szájcsücsör,
míg kiszárad a víztükör.
S mert eltűnt nyestlány kedvese,
véget ér e kis nyest mese.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése