Németh Eszter: Tükörreflex & Laczházi Bálint

(c) Laczházi Bálint

Tükör vagyok. Víz vagyok.

Tudod, az a fajta, amit a fizikusok, meg a bűvészek használnak az üvegpálca eltüntetésére. Hiába merítesz bele bármit, hiába nézed, bámulod, csak magadat láthatod benne. Tükörreflexes.

Próbáld csak ki! Vágj rám majompofákat, csak a te majompofád fog tükröződni rajta, jó talán kicsit torzan, de csak annyira, hogy mosolyra fakadj. Mutasd meg a napot, s ragyogni, vakítani fogok. Mosolyogj bele a nyugodt, tiszta felszínembe, s visszaragyogom a mosolyod.

Bármilyen érzelmet visszatükrözök. Ha sírsz, eleinte még mutatom az arcodat, kissé talán elmosódnak, de meg is szépülnek a kontúrjaid, – csak a te szemed fizikai tulajdonságai változnak a saját könnyed által képezett módosult görbülettől –  de óvakodj a tükör fölé hajolni, mert ha rácsöppen a könny, ha belehull a tükörbe, már soha többé nem lesz semmi ugyanolyan.

Most jöhetnék a könny kémiai összetevőivel is, de maradjunk a megfeszített víztükörnél, amit hirtelen fizikai behatás ér. A tükörsége megtörik a belehulló könnycsepptől, nem lesz már feszített, vízként fog viselkedni. S innentől mindegy is mit hajigálsz bele, követ, botot – utána ugró kutyával – vagy könnycseppet. El fog merülni, s a vízfelszínen koncentrikus köröket indít útjára, amik egyre tágulnak. Ha elég nagy a felület, és a felülethez egyenesen arányos nagyságú a hajigálni, potyogatnivaló, hát, akár kisebb földrengést is generálható.

De ha kicsi is a víztükör és kicsik a hullámok, akkor is jobb óvatosnak lenni. Mert a belehulló könnycsepp után ugyan hamar kisimul a víztükör, de hidd el, valami mégis megváltozott. Az az egy csepp megváltoztatta a tükör alatti egészt. Nem látszik, mert hát a tükörreflex ugye, de attól a pillanattól már nemcsak a tükörben szemléled magad. Önmagadban is, hiszen abban az egy csepp könnyben, ami feloldódott és atomjaira szétesve megváltoztatott, immár te is benne vagy.
(2015.)