 |
| (c) Porpáczy Zoltán |
Üveg
A hallgatózó kert alól
egy ág az ablakhoz hajol.
Üveghez koccan, halkan int,
és lát. Magadra hagy megint.
A leskelődő ég alól
egy szárny az ablakhoz hajol.
Tükörbe mártja tollait,
és látja, nem maradhat itt.
Tükör
Előbb az arcot,
aztán a testet,
aztán a tárgyakat,
a jeleket, a szavakat,
letörlöd végül mind,
csak a tündöklő fal marad,
a leáldozó tekintet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése