Bechtel Helga Kaleidoszkóp című képére
13.
Én az arcod, te a félelmeim -
keretezünk, mint
kaleidoszkópot a széle.
Melegkék fraktálok
az aranypilláktól
csillámporosan.
Giccsesszemű.
Én az arcod, te a félelmeim -
keretezünk, mint
kaleidoszkópot a széle.
Melegkék fraktálok
az aranypilláktól
csillámporosan.
Giccsesszemű.
Megosztanám,
de csak félelmeim vannak.
Bár mostanában a takaróval együtt
a rémálmaim is lehúzod rólam,
ki tudja hogyan, eltűnnek
a kaleidoszkópkék súly alatt.
Akárhogy forgatom,
nem állnak újabbakká össze.
Keretbe foglalt álmodás
valóságszélekkel.
A takaró közös,
a félelem mulandó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése