Újabb kettévágott verssel jelentkezünk. A játék „áldozata" ezúttal Kovács András Ferenc Augusztusi sóhajtás című verse. Egri Mónika és Hétvári Andrea egészítették ki a két fél-verset, majd egymás szövegéhez készítettek illusztrációt.
Kovács András Ferenc: Augusztusi sóhajtás
Rövidülnek napok, órák,
Csak az ég mély tüze kékebb,
S a kezedben ki-kigyúl tán
A pipacsláng, ha letépted.
Fogy a nyár – szép lobogással
Fut a fény, megtör az árnyon…
Jön az éj, leng a tücsökhang –
Hova tűntél, kicsi lányom?
Csak az ég mély tüze kékebb,
S a kezedben ki-kigyúl tán
A pipacsláng, ha letépted.
Fogy a nyár – szép lobogással
Fut a fény, megtör az árnyon…
Jön az éj, leng a tücsökhang –
Hova tűntél, kicsi lányom?
Egri Mónika verse
Rövidülnek a boldog
nappalok.
Csak az ég mély hangjára táncolok.
S a kezedben még egyszer meghajlok,
A pipacsláng megéget, meghalok.
S a kezedben még egyszer meghajlok,
A pipacsláng megéget, meghalok.
Hétvári Andrea fotója |
Fogy a nyár – szép emlék... Sosevolt...
Fut a fény, megérint... Valahol...
Jön az éj, leng a Hold... kifli most...
Hova tűntél, Üresség... Ugyanott...
Hétvári Andrea fotója |
Egri Mónika rajza |
Hova tűntek napok, órák,
hogy az égbolt tüze kékebb,
hogy a hajnal ki-kigyúl tán,
kivirul még, ha letépted.
Szakadatlan lobogással
ragyogón áttör az árnyon…
hova villan a tücsökhang –
miket álmodsz, kicsi lányom?
Miket álmodsz, ha az éjjel
kifehérednek a fények,
kicsi lányom, színeket szőj,
ma az álmot ha eléred!
Andi,remek!
VálaszTörlés