 |
| Pap Kata illusztrációja |
Volt egyszer
egy nagybajuszos ember, neve Nyárfás Járfás, született Okos Jeromos. Úgy esett
az eset, hogy ennek a Jeromosnak különös ötlete támadt: elhatározta, hogy
összegyűjti az összes különleges állatot egy helyre. Nem volt ez olyan nagy
ötlet, hisz más is megcsinálta már! Például Noé, aki bárkát is épített az
állatainak. Jeromosnak azonban nem volt bárkája, de ha lett volna, akkor se
tudott volna vele mit kezdeni, hiszen a közelben se folyó, se tenger. Volt viszont
neki egy nagy háza, egy kútja, útja és egy kicsi lukja. Úgy hívta csak, hogy:
„A lyuk”. Máskor meg hogy: „A lik”. Ebbe a likba akarta összegyűjteni Jeromos a
különleges állatokat. Mondták is a faluban: Hej, te Jeromos, hát hova tetted az
eszed? Meg még olyat is, hogy: Bolond likból, bolond szél fú!
De Okos Jeromost nem érdekelte, mit beszélnek
az emberek. Mindjárt munkához is látott, és írt egy listát, hogy milyen
állatokat szeretne összegyűjteni. Így festett a lista:
-
egy gólya lyével, és egy gólya
ejjel
- egy papagáj és egy mamagáj
-
egy könnyű nőcske szöcske és egy
ledér denevér
- egy pinty és egy ponty, meg egy
ping és egy pong
- egy fürge ürge, meg egy lusta
- egy tévés teve
- egy földikutya és egy égikutya
- egy nindzsa meztelen csiga és egy
nindzsa mezes
- egy seregnyi sáska és egy saroknyi
sóska
- egy paprikás csirke tejföllel
- egy guszta giliszta
- és végül egy kupac kopasz kukac.
Okos Jeromos elégedetten nézegette a listáját,
s elindult, hogy összegyűjtse a különleges állatait. Nem kellett sokáig
keresnie, hamarosan talált gólyát lyével, papagájt, szöcskét, denevért, pintyet,
pontyot, ürgét, tevét, földikutyát, nindzsa meztelen csigát, sáskát, csirkét,
gilisztát, és egy kupac kukacot.
Hazavitte mindet, nézte, forgatta, döntögette,
öntögette, de semmi különlegeset nem látott rajtuk. Leült a háza elé egy kis
padra és erősen törte a fejét, hogy hol rontotta el ezt az állatgyűjtögetőst.
Sorra számba vette őket újra, és megkérdezte tőlük hol hagyták a
különlegességüket.
- Gólyát ejjel? Az én utamat bizony soha nem
keresztezte ilyen jószág – felelte gőgösen a gólya lyével.
- Mamagáj? Özveggyé tett a drága, miután egy
nyári délután négy után két sután eldobott kő halálra zúzta. – zokogta a
papagáj.
- Már jó útra tértünk és beiratkoztunk az esti
iskolába is! Nem vagyunk mi már holmi csapodár, züllött állatok! – kérte ki
magának a szöcske és a denevér.
- Ping és pong a távol keleti unokatestvéreink,
de soha nem találkoztunk velük, és még egy kínai étterembe sem tettük be a
lábunkat. – csivitelte a pinty és jelbeszédként tátogta a ponty.
- Lusta ürge? Ez nálunk kérem lehetetlen! A mi
családunk mindig is kivetette magából a naplopókat, léhűtőket. – felelte az
ázott ürge, akit aznap már harmadszor öntöttek ki a lukából.
- Égikutya? Nem lehetetlen, kérlek szépen,
mert amikor a Hold a nap hatodik házában van az égi csatornák megnyílnak és
kiszabadulhat egy bizonyos állat, talán ez lesz égi kutya. – hablatyolt valamit
a földikutya.
- Nálam elvi kérdés, hogy nem harcolok, én
béke párti vagyok. Szóba sem állnék egy
nindzsa mezes csigával! – jelentette ki kategorikusan a nindzsa meztelen csiga.
- Ha a sors úgy rendelte nekem, akkor a déli
harangszóval én átváltozok paprikás csirkévé tejföllel. – mondta kenetteljesen
a csirke.
- Imádjuk a sóskát, bár időnként kicsit
megfekszi a gyomrunkat. – felelték a sáskák sóskát majszolva.
A kupac kukac meg bőszen ütögette a fejét,
hogy hát ők valóban kopaszok, tényleg nem látja ezt Jeromos!?
Miután így sorra vette őket Okos Jeromos, úgy
döntött szélnek ereszti az állatokat, kivéve a kupac kukacot, hisz ők tényleg
kopaszok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése