 |
| Simonyi Cecília illusztrációja |
Apám mondta, festeni kellene,
Mondtam jó, csak öcsém volt ellene,
Sajnálta nagyon azt a húsz graffitit,
Amit a szobában a négy falra írt.
Nagyanyám szólt, nem kell az időt húzni,
Olyan festőt hívj, ki jól tud csíkot húzni,
Hát hoztam másnap egy profi krapeket,
Ki előre kérte az előleget.
De hiába vártuk, nem jött el másnap,
Nagyanyám szegény egész belesápadt,
Apánk örjöngött, két rendőrt is hívott,
De pénzünkkel a festő elhúzta a csíkot.
Másik festőt hívtunk, úgy negyven lehetett,
Azon, hogy átvertek, jó nagyot nevetett,
Először ivott, aztán uzsonázott,
Majd elkérte a bringám és elkarikázott.
Budai földet hoz, kiáltotta hátra,
Családunk két hétig hiába is várta.
Azóta már biztos Budán festeget,
Nem hagyott mást hátra, csak egy ecsetet,
Gyanús volt nagyon a harmadik mázoló,
Olyan volt akár egy kopott házaló,
Létrát is hozott meg festékes vedret,
Kaparta a falat, szappanozott, festett.
Három tojást vettünk naponta az enyvbe,
Esküszöm, szagától nem mentünk a mennybe.
A festékbe tejet, a festőbe rumot,
Addig állt a létrán, amíg le nem bukott.
Zöld, fal kell, az nyugtat, esküdött az
égre,
Máig sem értjük, miért festette kékre.
Elment végre festőnk, a nagy filozófus,
Azóta jár hozzánk három pszichológus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése