2016. június 21., kedd

Karácson Zorka: Mi lenne, ha húsvéti nyuszi lennék én is? – Miklya Zsolt: Hepehupa húsvét





Volt egy nyúl. Élt egy nyúlanya
a hepehupa réten.
Volt egy nyúllánya, nyúlfia.
Két nyúlpalánta, kérem.

Volt két hatalmas nyúlfüle,
két nyúlantennaféle.
Volt nyúliramlás, nyúlzene,
és nyúltánc is, mint régen.

Mikor még ott élt nyúlapa,
a nyúltársastáncbajnok,
megtelt a rét fűudvara,
a hepehupa csarnok.

Őzek, borzok és hörcsögök
tátott szájjal figyelték,
ahogy a két nyúl röpködött,
és a táncversenyt nyerték.

Volt nyúliramlás, nyúlöröm,
született két nyúlgyermek,
rezgett a szőr a nyúlfülön,
örökké énekeltek.

De aztán jött egy szép napon
egy perzsabundás róka,
híres leszel nagyon-nagyon,
mindig ezt súgta-búgta.

A hepehupa rét fölött
nem is szólt más azóta,
hogy a nyúlapa hallgatott
az impresszárióra.

Eltűnt a nyúl, a róka, és
a mosoly is megdermedt.
Elhalt a jókedv, nevetés,
helyette nyúlcsend lett.

A szél csak jött és felkavart,
sóhajtva szállt a felhő,
ógott-mógott a zivatar,
rezgett a levélerdő.

Lehullt végül minden levél,
elszáradt minden fűszál,
egy kérdés járt a rét ölén:
Anya, már megint sírtál?

Egyszer aztán a nyúlfiú,
egyszer aztán a nyúllány
hallott valamit. Énekszó?
Cinke lehet, vagy pinty tán?

Vagy rigó lenne, kis pityer,
a billegető farkú?
Mezei sármány, zöldike,
esetleg egy lappantyú?

Cik-cikk, szólt. Cik-cakk, énekelt
egy vörösbegy. Mást nem szólt.
A két nyúlgyerek csak fülelt.
Ilyen hang itt rég nem volt.

Észre se vették, lábaik
cikcakk-ütemre jártak,
a hepehupa rét alig
volt elég nyolc nyúllábnak.

Addig táncoltak, míg a rét
is kivirult, mint régen.
Szirmok mosolyogták a hírt:
Lesz húsvétunk, remélem.

Lesz nyúlmosoly, lesz annyi láb,
mi nyúlzenére táncol.
Lesz nyúliramlás és virág.
Elég a búsulásból.





Karácson Zorka, 7 éves, 2. osztályos

Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola, Berettyóújfalu 
Felkészítő pedagógus: Kovácsné Pap Orsolya


Miklya Zsolt, költő  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése