2016. június 6., hétfő

Kovács Andor: Mi lenne, ha nem lenne bűnözés a világon? – Kertész Edina: Prütty Márk és a mindent eldöntő rebarbarás pite





Prütty Márk volt a legelvetemültebb gonosztevő a városban, ezt mindenki tudta róla. Ismerte a bűnözés minden csínját-bínját, főleg a lopásban volt jó, abban nagyon. Ellopta a csokis gofri tetejéről a habot, a postaládáról a pirosat, az autók kerekét menet közben, a zongorából a hangokat, a repülőből a pilótát.
     – Vészhelyzet, itt a föld, hová tart az a Boeing 727-es? – sugározta ijedten az irányítótorony, mert a repülőgép tovasuhant Kambodzsa felé, ahelyett, hogy szépen kanyarodott volna egyet Esztergom felett, és leszállt volna a leszállópályán, ahogy minden rendes gép szokott. Az utasok, akik eredetileg Budapestre készültek az országos Tajvani kutya és Norfolk Terrier kiállításra, most tanácstalanul kászálódtak ki Tajvanban, a kétszáz kutyával együtt. Semmi hasznát nem vették most a kutyáknak, jobban jártak volna, ha csomagolnak maguknak szúnyogriasztót, felfújható gumicsónakot vagy virágmintás, rövid ujjú inget. A kutyák egy pillanat alatt szanaszét széledtek, magukra hagyva tanácstalanul pislogó gazdáikat, akik most lemaradtak a kutyakiállításról. És mindezt Prütty Márk miatt.
     Sokáig nem tudták elkapni Prütty Márkot. Mert hogy fondorlatos is volt a gazember, és okos, hiába nem tanult, a bűnözéshez, na ahhoz megvolt az esze. Nehéz volt elkapni őt, de nagyon. Minduntalan kisiklott a rendőrök kezéből, messzire járt már, mire a rendőrautó lefékezett a tett színhelyén, szirénázva, piros-kék fényt szórva a sötét éjszakába.
     Prütty Márk eközben kényelmesen megvacsorázott egy tizennégy emeletes ház tetején, onnan nézte a felfordulást, és a markába nevetett. Vacsorára rebarbara-pitét evett kaviárral, amit egy étterem teraszáról csórt el.
     Ez a pite lett a veszte. Volt ugyanis a rendőrök között valaki, aki nagyon szerette a rebarbarát, és a szaglása is szokatlanul éles volt. Egyébként Hétre Barbarának hívták, mert minden reggel hét órakor szolgálatba lépett. Ez a rendőrnő kiszagolta a pitét tizennégy emelet távolból is, és lifttel felment gyorsan a tetőre. Mielőtt Prütty Márk belemarkolhatott volna a kaviárba, már csattant is a bilincs a csuklóján.
     Ott szomorkodott Márk a cellában, és számot vetett az életével. Aztán hirtelen megvilágosodott.
     A megvilágosodást nem valamilyen belső gondolat okozta, hanem egy sugárzóan fehér fénynyaláb, ami behatolt a börtön rácsai között, és egyenesen ráesett.
     Márk csak annyit érzett az egészből, hogy könnyű lesz, mint egy tollpihe, és felfelé repül.

     Aki már látott ufót – és ki ne látott volna –, könnyen elképzelheti a jelenetet, amint Prütty Márkot magába szívja a korong alakú, ezüstös azonosítatlan tárgy.
     Azután csend lett, és eltelt az éjszaka, békésen, ahogy máskor is szokott.
     Valami mégis megváltozott, és ezt elsőként Hétre Barbara vette észre, aki szokás szerint hétre már szolgálatba helyezte magát a rendőrségen. Aznap ugyanis nem érkezett bejelentés bűnözésről. Se egy lopás, se egy rablás, se csalás, hazudozás, de még egy árva füllentés se.
     Hétre Barbara unatkozva könyökölt a pulton. Azután hirtelen rebarbara illatát érezte. Kisietett a rendőrségről, és majdnem leesett az álla.
     Amit látott, mindennél furcsább volt, a legkülönösebb dolog, amit valaha tapasztalt.
     Odafent, magasan ugyanis egy köpenyes alak lebegett, és, miközben egy papírdobozból rebarbarás pitét evett, farkasszemet nézett egy utasszállító repülővel, aminek a „TNT” felirat díszelgett az oldalán.
     – Te nem fogsz itt robbantani – szűrte ki fenyegetően Prütty Márk a foga között. Azt gondolta ugyanis, hogy a gép oldalára festett TNT felirat egy robbanószer neve, pedig csak a Tajvani kutyák és Német Terrierek rövidítése volt.
     A Boeing 727, más néven Jumbo Jet ijedtében leszállt, és kiözönlött belőle az a kétszáz kutyatulajdonos, aki Tajvanból tért vissza. Kutyák helyett elektronikai felszereléseket hoztak magukkal, és boldogan mutogatták a különféle diódákat, elektródákat, szenzorokat és egyéb dolgokat, aminek az egész város a csodájára járt, és amiből később rengeteg hasznos dolgot készítettek.
     Prütty Márk soha nem mesélte el, mi történt vele az ufóban. Megkérte Hétre Rebarbara kezét, akivel hét országra szóló lakodalmat csaptak. Barbara felmondott a rendőrségen, mert a bűnözés teljes egészében megszűnt – néhányan láttak ufókat repkedni az égen, de senki sem hitt nekik –, és kisvártatva saját cukrászatot nyitottak.
     Ha valaki figyelmesen nézi az eget, a mai napig láthatja Prütty Márkot, az egykori bajkeverőt a tizennégy emeletes házak fölött: köpönyege lobog utána, s papírdobozban pitét szállít házhoz.
     Egyszer talán hozzád is becsönget.




Kovács Andor, 2. osztályos

Október 10. Ált. Iskola, Szabadka
 Felkészítő pedagógus: Malagurszki Éva


Kertész Edina, író 



 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése