2016. június 22., szerda

Fischer Márta: Ha a csodacsizmámmal bejárhatnám a világot – Körmöczi-Kriván Péter: Ha csodacsizmámmal…





Anyu puzzle-t játszik ötvennyolc vázamorzsával, és tizenhárom könnycseppel. Apu a fejét fogja, ami ketchup színű és csípős. A második ujját hintáztatja éppen, miközben furcsa nyelven beszél hozzám. Én egy árva mukkot sem értek belőle, mert még nem tudom, hogy mi az a morál, amit már oda-vissza fújhatnék. Talán valami hangszer lehet vagy lufi, ami nagyon pukkanékony. Nem tudom. Én még csak annyi idős vagyok, ahány ujjam van a fogmosós kezemen, ezért csak tippelni tudok. Szerintem a morál egy csodacsizma, amivel bejárhatom az egész világot, és az most pont jól jön, mert olyan nagyot ugrok, hogy éppen a Tejfel-torony lábánál landolok, ahol megveszem anyu vázáját. Fizetni csak később fogok, mert még nem tudom írni és olvasni az életet, csupán élni, és még a bankautomata száját sem érem fel, ami folyton éhes. Jó dolog ez a csodacsizma, csak azt remélem, hogy nem olyan csúszós, mint a lábam, mert akkor nem lesznek vázamorzsák és könnycseppek. Mielőtt még felhúzom, megkérdezem aput, van-e a méretemben, aztán már indulok is.






Fischer Márta, 10 éves

Pallavicini Sándor Általános Iskola, Sándorfalva
Felkészítő pedagógus: Liebszter Ildikó


Körmöczi-Kriván Péter, író

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése