2016. június 2., csütörtök

Kuti Lili: Mi lenne, ha magányos róka lennék? – Tóth Ágnes: Róka-monológ





Egykor fürge róka voltam,
erdő mélyén kóboroltam.
Nyulat űztem, fácánt ettem,
három rókafit neveltem.
Nekem volt a legszebb bundám,
hej, de sokan vadásztak rám.
Vadásztak, de sikertelen,
léptem gyors volt és nesztelen.
Elmém ravasz, mozgásom gyors,
szökéstervem oly furfangos,
hogy hiába volt sok mohó
vadászember, vadászkopó.
Mindet a mocsárba csaltam.
Magamban meg jót kacagtam.
Így mentettem meg az írhám.
Ha nem igaz, meg se írnám.
Sajnos elteltek az évek.
Öreg lettem, néha félek.
Elmém lassú, fáj a lábam.
Kopott szőr fedi a hátam.
Már a kutyának se kellek.
Heverek egy tölgyfa mellett.
Vadhúst két éve nem ettem.
Vegetáriánus lettem.
Ez a szürke kő a telkem.
Innen száll fel majd a lelkem
a Róka Paradicsomba,
ahol majd sült csirkecombra
invitálnak a rokonok,
ha hozzájuk bekopogok.






Kuti Lili, 2. osztályos


J. J. Zmaj Általános Iskola, Szabadka
Felkészítő pedagógus: Grubanov Martinek Emília


Tóth Ágnes, író, költő 




1 megjegyzés:

  1. Ágicám! Biztos,hogy a kis Kuti Lilinek ilyen keser-édes gondolatai voltak míg rajzolt? Egyébként nagyon tetszik ! Már megint "helyettem írtad " !

    VálaszTörlés