Kuti Lili: Mi lenne, ha magányos róka lennék? – Tóth Ágnes: Róka-monológ

Egykor fürge róka voltam,

erdő mélyén kóboroltam.

Nyulat űztem, fácánt ettem,

három rókafit neveltem.

Nekem volt a legszebb bundám,

hej, de sokan vadásztak rám.

Vadásztak, de sikertelen,

léptem gyors volt és nesztelen.

Elmém ravasz, mozgásom gyors,

szökéstervem oly furfangos,

hogy hiába volt sok mohó

vadászember, vadászkopó.

Mindet a mocsárba csaltam.

Magamban meg jót kacagtam.

Így mentettem meg az írhám.

Ha nem igaz, meg se írnám.

Sajnos elteltek az évek.

Öreg lettem, néha félek.

Elmém lassú, fáj a lábam.

Kopott szőr fedi a hátam.

Már a kutyának se kellek.

Heverek egy tölgyfa mellett.

Vadhúst két éve nem ettem.

Vegetáriánus lettem.

Ez a szürke kő a telkem.

Innen száll fel majd a lelkem

a Róka Paradicsomba,

ahol majd sült csirkecombra

invitálnak a rokonok,

ha hozzájuk bekopogok.

Kuti Lili, 2. osztályos


J. J. Zmaj Általános Iskola, Szabadka
Felkészítő pedagógus: Grubanov Martinek Emília


Tóth Ágnes, író, költő