Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy öregember. Annyira öreg volt, hogy a nevére sem
emlékezett. Volt neki egy fia, aki könnyen dühbe gurult, sokszor maga sem tudta miért. Az
öregember, aki a nevére sem emlékezett, figyelmeztette, vigyázz, vigyázz, ha nem uralkodsz
magadon, mozdulatlan fává kérgesedsz! A fia azonban nem hallgatott rá, minden apróságon
felkapta a vizet. Hol azért mérgelődött, mert elfelejtette, hová tette a filctollát, hol meg azért,
mert nem találta a kapukulcsot, emiatt néha lekéste az üveggolyós meccset. Olykor annyira
dühös volt, hogy karjait összevissza lóbálta, mintha egyszerre tíz óriás kígyóval küzdene! Egy
nap az öregember, aki a nevére sem emlékezett, próbálta lefogni a dühével birkózó fiát. Ám a
fia önkívületében észre sem vette, pofon csapta saját apját. Amikor a fiú lecsillapodott,
szörnyülködve látta a sajgó pofájú öreget. A fiú szégyenében az erdőbe menekült. Az erdőben
talált egy tisztást, ott addig korholta magát, míg kérgesedni nem kezdett a talpa. Majd tovább
az egész lába, hasa, mellkasa, nyaka, füle, álla, orra, tarkója. Mielőtt a karjai is
megkérgesedtek, az ég felé emelte őket, hátha szélvihar támad, s az egészet megállítja. Hiába.
Sem eső, sem szél. A dühös fiú kemény kérgű fává változott. Hasztalan erőlködött, semerre
sem mozdulhatott. Egyedül apja, aki a saját nevére sem emlékezik, tudja hol van. Nap mint
nap hideg vízzel öntözi, hogy fia ki ne száradjon egetverő dühében.
Józsa Marianna 14 éves
Gyengénlátók Általános Iskolája
Felkészítő tanár: Józsáné Éltető Katalin
Orcsik Roland, író, költő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése