Szállt a
sárkány, libbent a színes farok utána. Elfogódott a szél, amelyik táncoltatta. A
sirály annyira rábámult, hogy majdnem nekirepült egy fának. Aztán egyszer csak
a sárkány ereszkedni kezdett, és a sirály meglátta a damilt. A damil végén egy
kisfiú állt, és morcosan nézett a sirályra. A kisfiú felcsévélte a zsineget, a
hóna alá csapta a sárkányt, és letette a fűbe. A hátizsákjából elővett egy
szendvicset, és harapdálni kezdte. A domboldalon gyerekek fogócskáztak, azokat
bámulta evés közben. Amikor végzett a szendviccsel, felemelte a sárkányt, és
lesöpörte róla a hangyákat.
A kisfiú
körülnézett, a sirály végre elrepült. Megnyálazta az ujját, a levegőbe
tartotta. Remek szél fújt. Ráfektette a sárkányt. A sárkány felemelkedett,
tükröt tartott a napnak. Sólyom körözött a mező fölött lágyan. Pocokra
vadászott. Izgatni kezdte a színes szárny lobogása. Egyre közelebb jött, egyre
kisebb köröket írt le. A sárkány beleszédült. Egy rántás – és a kisfiú gyorsan
visszahúzta a földre.
− Olyan
szép volt, miért nem engeded, hogy szálljon? – kérdezte egy kislány, aki eddig
csak a domboldalról nézte, mit csinál a kisfiú.
Annyira
tetszett neki a sárkány, hogy otthagyta a fogócskát.
− Látod azt
a madarat? Közelített hozzá – magyarázta a kisfiú.
− Csak meg
akarta nézni.
− Tudod is
te… Elszakítja a damilt, aztán leshetem.
− Mint a
lufi, az is felszáll egészen a napig – mondta a kislány.
− Kit
érdekel egy vacak lufi? A sárkány sokkal jobb.
− Reptesd
még! Olyan szép.
A kisfiú
megenyhült. Elengedte a sárkányt. Reptette, visszahúzta, reptette megint, a
kislány meg nevetett. A kisfiú egy pillanatra nem figyelt csak. A szél megrántotta
a sárkányt, letépte a damilról, és vitte, míg fenn nem akadt a fa tetején.
Színes farka táncolt még egy picit az ágak között, aztán összegabalyodott.
− Mondtam,
hogy figyelni kell rá! – kiabált a kisfiú, aztán megpróbált felmászni a fára,
de a sárkány a legtetején volt. Csalódottan ment haza ő is, meg a kislány is.
A sárkány
végignézte a naplementét, aztán számolgatta a csillagokat. Hajnalban köszönt a
szélnek. A szél megcibálta egy kicsit, de nem tudta kiszabadítani. Visszatért a
sirály és a sárkány mosolygott rá, de a sirályt nem érdekelte, mert már nem
repült. A sólyom is megjelent, elkapott egy pockot, aztán eltűnt.
Télen a
sárkány megkopott. Kifakult és szét is szakadt. Csak a farka maradt épen, az
ágakba gabalyodva. Darabjaiból fészket épített egy rigópár. Ám amikor
kirepültek fiókák, egészen furcsán repültek: csapongva, viháncolva, mint a
papírsárkány.
 |
| Illusztráció: Koppány Csenge |
