Tóth Ágnes: Repülés az égig

Nézzétek, nézzétek, sebesen repülök.

Lobog a hajam is, ha szélnek feszülök.

Városok, tengerek, hegyek felett szállok

Kékség közeledik, ott talán megállok.

Képzeletem szárnya röpít fel az égig,

Lehullajt magáról, ott felejt éjfélig,

Fiastyúk kedvesen körbekotkodácsol,

A Hold örömében sántikálva táncol.

Befáslizva csakis, azért van a vége,

Mert jól belerúgott a Göncölszekérbe.

Ködgomoly az égen vattacukor pázsit,

Elnyeli a vén Hold, mikor nagyot ásít.

Arany zseblámpájuk van a csillagoknak,

Égbolt utcácskáin azzal világítnak.

Látom a Tejutat, s ezer kanna tejet,

Iszom is belőlük, aztán hazamegyek.

Elindulok lassan, tovább dehogy várok.

Intek a vén Holdnak, aztán alá szállok.

Repülök a Földre képzeletem szárnyán

Nálam van Jupiter, ő most a ködlámpám

Jövőre, ha ismét felszállok az égre,

Visszaviszem „Jupit” újra a helyére.

Velem szállhat bárki, nem szegem a kedvét,

Megtáncoltathatja velem a Nagy Medvét.

Illusztráció: Rippl Renáta