Majoros Nóra: A papírsárkány

Szállt a sárkány, libbent a színes farok utána. Elfogódott a szél, amelyik táncoltatta. A sirály annyira rábámult, hogy majdnem nekirepült egy fának. Aztán egyszer csak a sárkány ereszkedni kezdett, és a sirály meglátta a damilt. A damil végén egy kisfiú állt, és morcosan nézett a sirályra. A kisfiú felcsévélte a zsineget, a hóna alá csapta a sárkányt, és letette a fűbe. A hátizsákjából elővett egy szendvicset, és harapdálni kezdte. A domboldalon gyerekek fogócskáztak, azokat bámulta evés közben. Amikor végzett a szendviccsel, felemelte a sárkányt, és lesöpörte róla a hangyákat.

A kisfiú körülnézett, a sirály végre elrepült. Megnyálazta az ujját, a levegőbe tartotta. Remek szél fújt. Ráfektette a sárkányt. A sárkány felemelkedett, tükröt tartott a napnak. Sólyom körözött a mező fölött lágyan. Pocokra vadászott. Izgatni kezdte a színes szárny lobogása. Egyre közelebb jött, egyre kisebb köröket írt le. A sárkány beleszédült. Egy rántás – és a kisfiú gyorsan visszahúzta a földre.

− Olyan szép volt, miért nem engeded, hogy szálljon? – kérdezte egy kislány, aki eddig csak a domboldalról nézte, mit csinál a kisfiú.

Annyira tetszett neki a sárkány, hogy otthagyta a fogócskát.

− Látod azt a madarat? Közelített hozzá – magyarázta a kisfiú.

− Csak meg akarta nézni.

− Tudod is te… Elszakítja a damilt, aztán leshetem.

− Mint a lufi, az is felszáll egészen a napig – mondta a kislány.

− Kit érdekel egy vacak lufi? A sárkány sokkal jobb.

− Reptesd még! Olyan szép.

A kisfiú megenyhült. Elengedte a sárkányt. Reptette, visszahúzta, reptette megint, a kislány meg nevetett. A kisfiú egy pillanatra nem figyelt csak. A szél megrántotta a sárkányt, letépte a damilról, és vitte, míg fenn nem akadt a fa tetején. Színes farka táncolt még egy picit az ágak között, aztán összegabalyodott.

− Mondtam, hogy figyelni kell rá! – kiabált a kisfiú, aztán megpróbált felmászni a fára, de a sárkány a legtetején volt. Csalódottan ment haza ő is, meg a kislány is.

A sárkány végignézte a naplementét, aztán számolgatta a csillagokat. Hajnalban köszönt a szélnek. A szél megcibálta egy kicsit, de nem tudta kiszabadítani. Visszatért a sirály és a sárkány mosolygott rá, de a sirályt nem érdekelte, mert már nem repült. A sólyom is megjelent, elkapott egy pockot, aztán eltűnt.

Télen a sárkány megkopott. Kifakult és szét is szakadt. Csak a farka maradt épen, az ágakba gabalyodva. Darabjaiból fészket épített egy rigópár. Ám amikor kirepültek fiókák, egészen furcsán repültek: csapongva, viháncolva, mint a papírsárkány.

Illusztráció: Koppány Csenge