Lehel kedvence az Át kellene

 

Lakatos Eszter illusztrációja

 

Kiss Lehel: Át kellene

A három virágcserepet

nagymama ablakából,

s talán az egyik ablakkeretet,

egy szénaszálat onnét,

ahol állt a jászol,

ja, és feltétlen a bringakereket,

a macska dorombolását a

paradicsom tövén,

egy kosárnyi almahersegést,

a fénymegcsillanást a szörpös üvegen,

a kalitkán egy pintyőkényi rést,

meg Szárnyati Gézát,

– de őt mindenképpen –

a hintaló suhanását,

a zeppelin-ügetést,

csillagainkat s a Holdat

– ha telik, ha fogy –

át kellene hozni valahogy!  

  

Eredeti megjelenés: Át kellene

Szeretetnek is lehet nevezni – villáminterjú Kiss Lehellel

 

 

Mi az a tíz szó, ami először eszedbe jut, ha meghallod a szót „Író Cimborák”?

Nahát! Örömszöveg. Kavalkád. Lehetőség. Határidő. Röntgenszemek. Csapatmunka. Ajándék. Kiskunfélegyháza. Térfölöttiség.

Mi az, ami szerinted a legnagyobb érték a cimboraságban?

Az az összetartó erő, amely képes egy csapattá, egy egységes, lélegző szervezetté tömöríteni az egymástól nagy távolságra élő, különböző vérmérsékletű, erős egyéniségű alkotó embereket. Lehet szeretetnek is nevezni.

Szerinted kik olvassák többen a Cimbi oldalt: gyerekek vagy felnőttek? Miért?

Amikor olyan alkotói feladatok vannak soron, amelyekbe gyerekek is bekapcsolódnak (rajzolókként, ötletgazdákként vagy szerzőtársakként), akkor bizonyára több gyerek böngészi (esetenként felnőtt segítséggel) izgatottan az Író Cimborák oldalt, mint általában. A visszajelzések viszont arra engednek következtetni, hogy az olvasók között a felnőttek vannak többségben. Úgy tapasztalom, hogy az irodalom fogalma a gyerekeknél elsősorban még mindig a papíralapú könyvhöz társul.

Miért jó, hogy alapvetően online oldal vagyunk?

Azért, mert bárkihez bármikor eljuthatnak az alkotások, amelyek annak ellenére, hogy folyamatosan növekvő, nagy mennyiséget tesznek ki, a fizikai térben még helyet sem foglalnak.

Alakulhatnak-e ki (szakmai) barátságok egy online közösségen belül? Neked van-e ilyen tapasztalatod a Cimbikkel kapcsolatban?

Az Író Cimborákhoz való tartozás számomra elsősorban a kapcsolatok miatt jelent sokat. Vannak olyan kapcsolatok, amik eléggé nem hangsúlyozható módon segítették a szakmai fejlődésemet, de túlnőtték a szakmaiság korlátait – vagyis erős lelki kötődést jelentenének akkor is, ha személyesen soha nem találkoznánk, vagy ha az alkotómunkához többé semmi közünk nem volna.

Milyen projektet látnál szívesen a következő tíz évben?

Valami olyasmit, ami az örménységhez kötődik. Sokan nem tudják, hogy kultúránk számos szellemi óriása örmény gyökerű. Tapasztalatom szerint, amikor alkotó emberek kezdték felfedezni az örmény legendák, népmesék és a zene számukra addig ismeretlen világát, az Ararát üzenetét és a gránátalma valódi ízét, rendszerint olyan hatás alá kerültek, amely a világlátásukat is megváltoztatta. Szerintem nagy nyereséget jelentene, ha egyszer az Író Cimborák is elindulnának egy ilyen felfedezőútra.  

Miklya Zsolt: Kis fogalomtár és búcsú

 

Illusztráció: Szabó Imola Julianna

 

Tanika – tunika (lat) mint rövid lepelruha, hogy lehessen benne futni; tanka (jap) mint hosszúvers, de nem világhosszú; tanítócska (hun) mint pedagógus, aki még mindig tanul; kicsi tankocka (digi) mint önjáró írógép, de azért nem robot; tanika (mese) mint virágnév, illata beazonosíthatatlan

Viharmag – viharbelső szélcsenddel, magnetikus, vibratikus, flegmatikus, szimpatikus, enigmatikus, de nem apatikus, „ez van” üzemmódban

funkcióöröm – lassú őrlés, benső malomhang, patakhang, madárhang, géphang, kinek mi

csak – létige létállapotot jelölő helyettesítője

lélekajtó – átjáró utolsó ölelésre és őrlésre, visszajáró nélkül

cél – inverz léc, amit hol leverünk, hol átugrunk, hol alá telepszünk, holott csak az állványzat lebontandó eleme

kimerülő kutyaól – digitális élőhely mellőzött karaktereknek, naponta szükséges feltöltéssel – a bioház bolhás őse

ribizli – instant táplálékforrás, levegőből, illatokból granulált sűrítmény

nagymama lekvárja – sűrű bizalomesszencia, napi egy-két kanál elég belőle, testvére a reménybefőttnek

löszmélyút – az úton járás történelmi lenyomata a felszín alá süppedő, gyökérfüggő térben

erdősztyepp – növényi életmódkísérlet, amit az ember részben elfelejtett, részben kiirtott, de egy kis részt megőrzött, és nem csak a mesében

 

Búcsúznak Tanika és társai,
a kisszékelyi Lázár Ervin alkotótábor kerekerdő-lakói,
bízva a mesében, hogy megtalálja azt, akit keres.

Kovács Réka akvarelljei

Várfalvy Emőke: Tanika-limerickek, avagy így indul a mese

 

Illusztráció: Kyrú Ficzere

 

Hol volt, és hol nem, Lázár Ervin,

nem lepődött meg soha semmin,

törzshelye Kisszékely,

nem gyötörte kétely,

elélt ő mesésen rósejbnin.

 

Pajtások és író cimborák,

keresték Lázár Ervin nyomát,

löszmélyút két lábon,

szöveg- és képálmon

keresztül találtak mi-csodát.

 

Izgága kissrác volt Tanika,

bicaja dízel vasparipa,

mondják, hogy Kisszékely

mesébe illő hely,

várja ott ezeregy galiba.