2022. július 17., vasárnap

Takács Viktória: Nagymama és a varázslatos vulkánok (Veronikának)

 

Illusztráció: Erős Emese
(Berettyóújfalu, Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola)

Három magas hegy tövében, Vulkánia városában élt Veronika a nagymamájával. A szürke bérház emeletén, kis lakásuk egyetlen ablakán bámult ki a kislány. Mióta a városban katonák és tankok vonultak, nem mehetett le az utcára. Nem is volt sok látnivaló, a város szomorú szürkeségbe borult. Veronika, aki sosem látott még ragyogó színeket, esténként a nagymamája puha ölébe bújva meséket hallgatott sárga pillangókról, piros virágokról és zöldellő rétekről. A nagymama fantáziája sosem apadt ki. Vidáman mesélt a szürkeség előtti időkről, hogy legalább Veronika képzeletében legyen a világ ragyogó.

2022. július 14., csütörtök

Németh Eszter: Mi fán terem a barátság?


Illusztráció: Mikovity Márk (Szabadka, EmArt Képzőművészeti Műhely)

A Világuccában csupán egy gyerek lakott, az eperszájú. Persze akadtak ott más gyerekek is, mint Kiskaresz, aki gyakran látogatta meg a nagyszüleit, vagy Zsóóóci, aki Mamóca elköltözése óta ritkábban jött.
Az eperszájú értette, hogy a nagyiskolásnak nincs mindig ideje és kedve vele, a pisissel játszani, főleg mióta két éve a Télapó Turcsiorrt hozta vigasztalásul Franzl papa helyett. Turcsiorr pont olyan pisis volt, mint az eperszájú Zsóóóci számára. Ráadásul gyakran bőgött is, Anyus szinte minden idejét lefoglalta, és mióta kiderült, hogy az eperszájú folyékonyan tud olvasni, még sokkal jobban. Így a kislány az ideje nagy részét magányosan, az almafa koronájában töltötte, főleg olvasással. Vagy a képzeletében nagyon is eleven D’Artagnan és a testőrök társaságában, esetleg a Világucca árkait vette birtokba vad harci kiáltásokat hallatva. Tehette, egy gyerek nem csap nagy zajt, még akkor sem, ha az egész kanyargós utca hosszát képes végigrohamozni.
Gyakran folytatott titkos párbeszédet Athosszal, vonzotta a testőr titokzatos szomorúsága. De leginkább arra vágyott, hogy Porthosszal nevessen nagyokat, a nagyszívű, rendkívül hiú testőr a többi könyvbeli barátjára emlékeztette.

2022. július 12., kedd

Halász Bálint: Nyári rondó

Illusztráció: Sebők Csáki Tiána
(Szabadka, EmArt Képzőművészeti Műhely)

A hajnal egy fátyol, a köd selyem,

a domb a szoknya, rajta a zöld a pompa.

A völgy redő, az erdő kacéran int nekem.

Elillan, álomkép, a köd selyem.

De mégis, ott fent, a kék bálterem, 

a szél a tánc, arany cipőben ropja. 

A hajnal egy fátyol, a köd selyem

a domb a szoknya, rajta a zöld a pompa.


Szerkesztette: Turbuly Lilla

2022. július 10., vasárnap

Mónika kedvence a belső otthon

 

Turbuly Lilla: Ki magában hordja

 

Illusztráció: Gyólai Gabi

 

 Ki magában hordja az otthont,
annak nem kellenek falak.
Ballag vele az út, sorsát viszi
a szekér ponyvája alatt.

Előtted jár, ha nem látod is,
címét sem kell eszedbe vésned,
a Göncölszekérre költözik,
s búcsút int a megérkezésnek.

 

 

Eredeti megjelenés: Ki magában hordja