 |
| (c) Zelei Marcell |
(Hodaya emlékére)
– Anya, mesélj nekem!
– Jaj, látod, hogy mennyi dolgom van! Szalad a lakás! Még ki kell teregessek, toronyban állnak a mosatlan edények, aztán meg kell locsoljam a mirtuszt! Nézd, hogy elszomorodott! Jó, ha a holnapot megéli! És még sehogy se állok a holnapi diáimmal, amik az értekezletre kellenek! Nagy lány vagy, olvass magadnak!
– De anya, kérlek!
– Kicsikém, mondtam már, hogy nem megy! Sajnálom!
– Csak egy kicsit! Kérlek!
– Na jó, öt perc, és nem több!
– Ez az! Ide fekszel mellém?
– Kismókus, jól vagy? Hadd fogjam meg a homlokodat: Jéghideg!
– Anya, nem vagyok lázas!
– De akkor meg mi ez a kedvességhullám? Valamit titkolsz! Nem csináltál házit, ugye?
– Dehogynem!
– Akkor a környezetdoga! Ez lesz az! Egyes lett?!
– Még ki se javították! Márti néni beteg!
– Ja, tényleg! Bántottak? Vagy valami fiú? Szerelmes vagy?
– Anya, ne izélj már! Nincs semmi!
– Biztos?
– Biztos! Nem mesélsz?
– De. Nézzük, mik vannak a könyvespolcon! Mit szólsz ehhez, Egy kutya négy élete?
– Uncsi és szomorú!
– Harry Potter?
– Már mindegyiket százszor olvastam!
– Nyam és Trikó?
– Anya, az dedósoknak való!
– Szerintem a múltkori rész egész jó volt, amikor...
– Anya!
– Akkor legyen egy magyar népmese, melyik is? Ez jó lesz: Az élet vize. Élt egyszer egy szegény ember, akinek volt egy fia...
– Ezt már kívülről fújom, nem lehetne valami mást?
– Neked semmi se jó! Jó éjt!
– Ne! Kérlek maradj! Kapcsold le a lámpát, és mesélj fejből!
