 |
| Illusztráció: Zsengellér Sári |
Dávid Ádám: A róka és a csíz
Hommage à Aesopus, La Fontaine, Romhányi –
micsoda díszes egy társaság, botrány, mi?
A fennen említett urak mind a hárman
írtak rókáról, ám náluk más madár van.
Persze ez nem is gond. Míg el nem fakul a
tanulság, addig jól hat rád a fabula.
A mi kis csízünknek volt egy nagy sajttálja.
Magától nem, de a rókától sajnálta.
Pusztadőri-, rokfort-, s camembert-szeletkék.
„Nyami, pár falatkát én is de megennék!” –
gondolta a róka, és epedve nézte,
hogy repül rá a csíz a nemespenészre.
Így szólt hát: „Nehogy már magányosan vacsizz!
Segítek, jó?” De nem hatódott meg a csíz.
A ravaszdi róka felettébb utálta,
fogta hát a tálat, szárnyait kitárta,
de mielőtt a csíz jól elrepült volna,
új szólammal csendült fel a rókanóta:
„El ne szállj, maradj még, szemrevaló popsztár!
(Talán ez se pont így volt rég Aesopusnál.)
Legalább egy közös fénykép nagyon kell itt,
könyörgöm, hadd toljak veled még egy szelfit!
Mondd szépen, csíz!” És mert igen hiú csíz volt,
pózba vágta magát, így lehullt a cheeseboard,
vagyis hogy magyarul a maradék sajttál.
A csíz meg dühöngött: „Róka, megint csaltál!”
Erre ő: „Ne izélj, kábé 36 gramm
sajt maradt, téged meg imád az Instagram!
Ráadásként, tessék, itt egy szépvagy-hessteg!
De most szállj le rólam, hess, te, maradj veszteg!”
Itt a vége, fuss el… ja, mi a tanulság?
Hogy az éhség nagy úr – na meg a hiúság.
.....
Az alkotás folyamatát az MMA támogatta:
