2021. január 14., csütörtök

Янош Джеймс Сөтси: Сөз ойын

Суретші: Гөзө Дудаш
Негізгі сөздер: бөкен, шыжық, шұбат (tatárantilop, töpörtyű, tevetej)

Құрыш тоқаш асаған темір мысық,
Қарбыз жейді періште көзін қысып.
Итмұрынға әуес-ау естелі өрнек,
Жалын асап, айдаһар барады ысып.

Заңсыз жегеніне қарамастан,
Киік шіркін қалағанын ала қашқан.
Жегені жауынгердің – жалғыз тоқаш,
Түйе үшін түйе сүті – нағыз тоқ ас.

Бөлтіріктің дәмді асы  лақ болар,
Тоқаш жесе бозбала, құрсақ толар.
Емшек емген нәресте шаршады ма,
Соғады сорпа менен самсаны да.

Қалжыраған қайыршы итозып отыр,
Шыдамай, аяқтарын созып отыр.
Қойған асқа қарамас бейшараны
Қайғының өзі жұтар көзі соқыр.

Кімнің нені жейтінін ақын шешер,
Тізімді ұзынсонар көзі тесер.
«Аш қарын жұбана ма майлы ас жемей»,
Еріксіз елең қағып, үйге безер.

Аудармашылар: Пал Хегедуш, Нұрдәулет Ақыш









   
Балаш Лазар орындаған Янош Джеймс Сөтсидің өлеңін Мажар тілінде келесі аудио жазбадан тыңдай аласыздар:



Аңсаған Мұстафа: алма (alma)

Szőczi János James: Szójáték

Illusztráció: Dudás Győző
Kulcsszavak: tatárantilop, töpörtyű, tevetej (киік, шыжық, шұбат)

Acélzsömlét eszik a vasmacska
Görögdinnyét egy görög angyalka
Csipkebogyót a csipkeverő nő
A sárkány meg lángot eszik, attól nő

Bármennyire is törvénytelen, hogy lop
Másét zabálja a tatárantilop
A baka buktát majszol, azzal lakik jól
A teve meg tevetejet, ha elkóborol

A farkaskölyök kecskegidát eszik
A legény meg pörköltet - ha elé teszik
De egy sima lepény, vagy leves is megfelel
Mint csecsemőnek az édes anyatej

Fáradt koldus ül a kocsmaasztalnál
Földig ér a lába, azzal kalimpál
Tesznek elé bort, kenyeret, tepertőt
De ő nem eszi, a bánat eszi őt

Hogy ki mit egyen, egy költő nem döntheti el
A kívánságlistán sok minden szerepel
Mert ha éhes a has, nincsen maradása 
Kalap, kabát! (vagyis, viszont látásra)

Szerkesztette: Turbuly Lilla








2021. január 12., kedd

Nurdaulet Akysh: Barátok a polcon

Illusztráció: Nurmukhanbet Nagymbek

Kulcsszavak: barát, föld, gyerek (дос, жер, бала)

Ajdinnak egészen különleges barátai voltak. Összetartoztak, békében éltek egymás mellett. Időnként, amikor unatkoztak, bágyadtan sóhajtozva nézegettek az ajtó felé. Valahányszor Ajdin belépett az ajtón, azonnal kiáltozni kezdtek:
– Én, én! Engem vigyél magaddal!
A fiú azonban egyenként vitte ki őket az udvarra, és külön-külön játszott velük. Lassanként hozzászoktak, hogy ez a dolgok rendje.
Egy nap Ajdin elment, és egy ideig színét sem látták. Nem értették, mi történhetett. Barátai borzasztóan hiányolták, bár egy kis idő után újra visszatért közéjük. Rögtön rákezdték:
– Ajdin, hol voltál?
– Annyira hiányoztál, mi történt?
– Halálra unjuk magunkat! – szóltak.
– Nyáron nem vihetlek ki titeket! – felelte a fiú.
– Hogy-hogy nem vihetsz? Ne lódíts! Miért ne tehetnénk mi is azt, amit mások? – szólt a fiú egyik barátja, Korcsolya. Amint Ajdin távozott, folytatta:
– Ajdin becsapott minket! – mondta a többieknek. – Nézzétek! Velünk bezzeg nem játszik, de most is másokkal van odakint!
– És kik azok a mások? – kérdezte Szánkó az alsó polcról.
– Innen, az ablakból látom, másokkal barátkozik, olyanokkal, mint Labda és Bicikli.
– Hogy micsoda? – kérdezte Síléc, a nyakát nyújtogatva – Mit akar ez jelenteni?
– Hát nem értitek? Elárulta hűséges, öreg bajtársait! Ennyi! Mit lehet csinálni egy ilyen emberrel? – emelte fel a hangját türelmetlenül Korcsolya.
Az otthagyott barátok hatalmasat csalódtak Ajdinban. Valamit tenni kellett.

Így történt hát, hogy a három társ, kihasználva Ajdin távollétét, kiszökött a szabadba.
Olyan forróság volt odakint, mintha az ég a földre zuhant volna. Hónak semmi nyoma nem volt. Zöldellt a fű, hullámzott a zsenge nádas, a lombok pedig szemet gyönyörködtetően remegtek a szélben.
– Hurrá! – kiáltott örömében Korcsolya.
– Milyen csodaszép világ! – lelkendezett Síléc.
– Még soha nem láttam ilyen gyönyörűnek a pusztát! – mondta Szánkó leplezetlen megdöbbenéssel.
– Hogy titkolhatta el Ajdin ezt a sok szépet előlünk? Valóban a barátunk lett volna? Tudjátok mit? Leckéztessük meg! Rúgjunk ki a hámból! – kiáltotta hangosan Korcsolya. Szavait azonnal visszhangozta Síléc is:
– Gyerünk, barátaim! Amióta nem csúszhattam egy jót, teljesen kiszáradtam és kimerültem. Egészen oda lett a lelkesedésem! Csináljunk már valamit!
Mindhárman visszatértek tehát jól ismert terepükre, a pusztába. De a móka helyett egészen más történt: mindhárman arccal zuhantak a zöld fűbe! Egymásra pislogva tápászkodtak fel, nem értették az egészet. Újból megpróbálták, de megint nem ment a csúszkálás.
– Mi történik velünk? – kérdezgették egymástól elképedve. Egyiküknek betört a homloka, másikuknak az orra vérzett. A harmadiknak a feje zúzódott. Annyira ledöbbentek, hogy még a fájdalmat sem érezték.
– Nos, én rájöttem – mondta Korcsolya a korábbi magabiztosságával – azért esünk arccal a fűbe, mert füves terepen próbálkozunk. Gyerünk ki a síkra!
– Nem is értem, miért nem működik a domboldal, hiszen mindig errefelé szoktunk csúszkálni. Menjünk, ne húzzuk az időt! – rikkantott Síléc.
Kimentek hát oda, ahol a tükörsima, lapos felületet ismerték. Télen itt minden csupa jég volt. Ezen a téren nem jártak autók telente, ezért olyankor a gyerekek számára korcsolyapályává alakították.
A három jóbarát úgy nekiiramodott, hogy a lábuk is alig érte a földet. Aztán hárman háromfelé repültek. Olyat bukfenceztek, hogy szikrát hányt a szemük, amikor földet értek. Moccanni sem tudtak, csak nyögdécselni.
– Ez meg mi volt? – nyöszörögték egymásnak. Most, amikor végre kint voltak a szabadban, nem sikerült semmi, sehogy sem tudtak játszani. Megszeppenve néztek körbe.
– Hogy juthatnánk haza? – gondolták. Hármójuk közül először Korcsolyának támadt egy gondolata. Meg is szólalt, miközben még tántorgott kissé:
– Nos, szóval... én ugye a jégpályán szoktam korcsolyázni. Tehát nekem jégre lenne  szükségem, hogy hazajuthassak – bökte ki fölényesen.
Az a hely, ahol a jégpályát ismerték, csillogott, mint egy tükör. Korcsolyát kivitték oda, és ráengedték a pályára.
Mivel Korcsolya vasból készült, amint a felszínhez ért, azon nyomban el is merült. Mert, mint kiderült, a jégpálya nem volt más, mint egy úszómedence. Valaki azonban végig figyelte őket a partról, és amikor látta, hogy Korcsolya bajban van, a segítségére sietett.
– Értitek már, hogy nyáron miért nem akarlak kivinni titeket a szabadba? – nézett végig a barátain Ajdin. – Mindnyájunknak megvan a maga helye a világban. Tudnunk kell, hová tartozunk. Most aztán láthatjátok, hogy jár az, aki ezt nem akarja tudomásul venni!
– Én vagyok a hibás! Tudatlanságból én rágalmaztalak, én kezdtem az egészet! – vallotta be szégyenkezve Korcsolya.
S azóta valahányszor eljött a nyár, a három jó barát, Szánkó, Síléc és Korcsolya nem szökött ki többé a polcról.

Fordította: Aydin Akysh, Tóth Lajos. Szerkesztette: Nagy Izabella

Timur Davletgireev: Görkorcsolya (роликтер)
Aida Amanova: Görkorcsolya (роликтер)


Нұрдәулет Ақыш: Қамаудағы достар

Суретші: Нағымбек Нұрмұханбетов

Негізгі сөздер: дос, жер, бала (barát, föld, gyerek) 

Айдын деген баланың елден ерекше сүйікті достары болыпты. Олар бір біріне соншалықты адал екен. Сөйтіп баланың достары бір жерде тату-тәтті өмір сүріп жатыпты. Жалығып еріге бастағанда, есікке қарап, елеңдеп қалысады екен.
Айдын кіріп келсе болғаны бәрі шетінен:
– Мен!.. Мен!..
– Менің барғым келеді, – деп жамырап қоя береді. Бала болса достарын көшеге бір-бірлеп қана шақырып, әрқайсысын жеке-жеке ойнататын көрінеді. Оның бұл мінезіне достарының да еті әбден үйрене бастайды.
Бір күні Айдын достары жатқан жерге жоламай, мүлде жоғалып кетіпті. Баланың осы түсініксіз қылығын әрқайсысы әр саққа жүгіртіпті. Достарын әбден сағындырып, бір күні Айдын да келіпті. Сол-ақ екен, бәрі шетінен шулап қоя берсін:
– Қайда жүрсің, Айдын?
– Әбден сағындық қой, мұның не?
– Өлердей зерігіп кеттік, – деседі олар.
– Жаздыкүні шығуға болмайды, – деп жауап береді бала.
Неге болмайды? Жоқ, сен өйтіп өтірік алдама! Жұрттың бәріне болғанда, бізге неге болмайды? – дейді баланың Коньки есімді досы. Айдын кетіп қалғаннан кейін:
– Осы Айдын бізді алдап жүр, – депті Коньки. – Қараңдаршы, енді оның ойнататыны біз емес, үнемі басқалар.
– Кімдерді сонда? – дейді төменгі жақта тұрған Шана.
– Мен, мінеки, терезеден көріп тұрмын. Ол Доп, Вело¬сипед тәрізді басқа достар тауып алған.
– Қойшы, ей?! – депті серейген Шаңғы ұзын мойнын созып.
– Онысы дұрыс емес екен,  – дейді Шана. – Сонда Айдынның бұнысы қалай?
– Қалай екенін түсінбей отырсың ба? Ол ескі, сенімді достарын сатып кеткен. Міне, солай!.. Ал ондай адамға не істеу керек? – деп бұрқ ете түседі шыдамсыз Коньки.