Nem szeretem a spenótot

A méhecske miért nem szereti a spenótot?
(Ungi Gréta, a sándorfalvai Pallavicini Sándor Általános Iskola tanulója)

A kérdés választott engem, nem hagyott békén, mint a rámenős méhecske, dongott körül, zümmögött a fülembe, sehogy sem tudtam elhessegetni. Aztán, egye fene, beütöttem a gugliba: spenót, és úgy tizenkettediknek kiugrott a mondat: „Szeretem a spenótot, de utálom a parajt.” Akárcsak a válogatós méhecske, gondoltam, csak meg kell fordítani, és onnantól már indult is a dal: Utálom a spenótot, de szeretem a parajt.

(Miklya Zsolt)

A válogatós méhecske dala

Utálom a spenótot, de szeretem a parajt.

Utálom a parajt, de szeretem a karalábét.

Utálom a karalábét, de szeretem a sóskát.

Utálom a sóskát, de szeretem a brokkolit.

Utálom a brokkolit, de szeretem a tököt.

Utálom a tököt, de szeretem a káposztát.

Utálom a káposztát, de szeretem a répát.

Utálom a répát, de szeretem a karfiolt.

Utálom a karfiolt, de szeretem a krumplit.

Utálom a krumplit, de szeretem a spenótot,

ha van benne édes. Csak, ha van benne édes.

A méhecske miért nem szereti a spenótot?

A világ kezdetén Anya édes volt. Édes volt minden. A víz és a part. A szél és a felhő. A holdfény és a napsugár. Édes volt még a sötét is, csupa édes lakott benne. Édes a bagoly, a róka és a gyík, édes a gazella és az oroszlán, de még a sikló is, csupa édes. És persze édes az alma, a körte, a füge, minden gyümölcs a fán. Édes a fű, a paréj, a nagy útilapu és a bársonyos cickafark is csupa édes. Anya édesre készített mindent, a gyümölcspürét, a zöldségpürét, a felhőpürét és még a holdfénypürét is, amiben sok volt a sötét, de az is csupa édes. Jöttek is rá a darazsak, ha kint hagyta az asztalon. Jöttek és körülzümmögték a méhek. De nem volt elég. Nem volt elég nekik az édes. A darazsak és a méhek akkor még édestestvérek voltak, két testvérnép a zümmögők országából. De a püré vonzotta őket, és az asztal fölött meglepve érzékelték, milyen szoros a világ a püré körül. Nem fér oda minden darázs és méh, nemhogy egyszerre, hanem egyáltalán. Ki kell találni valamit. A méhek kifejlesztettek egy különleges érzékelőszervet, amivel a kert legeldugottabb részéből is azonnal észrevették: püré van. A darazsak kifejlesztettek egy különleges szúrószervet, amivel a világ legérzékenyebb méhecskéjét is halálra tudják sebezni a püréért. Egyszerre lettek készen. És nem tartott sokáig. Anya kint felejtett éjszakára egy tálka holdfénypürét. Reggelre tele volt az asztal alvó méhecskékkel. Nem ébredtek fel soha többé. Anya sírt, mindenki sírt, aki csak látta. Sósak voltak Anya könnyei, és csak folytak, patakzottak le az arcán. Kimosták szájából az édeset. Akkor vette észre. Ez az íz hiányzott eddig. Mert mit ér, ha minden édes, de pusztulás a vége. Mit ér bármi is, ha nincs benne só? A víz és a part, a szél és a felhő, a holdfény és a sötét, de még a napsugár is, só nélkül mit ér? Elkészítette az első sós pürét. Szép húsos parajleveleket szedett hozzá a kertből, legyen az első sós püré zöld, gondolta. És legyen a neve spenót. Legyen a spenót a legfinomabb sós püré. Azt elkerülik majd a méhek. Keresnek maguknak vizet és partot, szelet és felhőt, körtét és fügét, napsugarat és holdfényt ott, ahol a darazsak nem őrzik. Azóta a méhek különleges érzékelőikkel messziről megérzik, ha valami sós vagy édes, de kifejlesztettek hozzá egy olyan alkalmazást is, amivel kikerülik a darazsakat. Van elég hely a kertben, jut belőle minden zümmögő testvérnek. Akkor is, ha sós, akkor is, ha édes.

Tibi, a beszélő ló

A beszélő ló
(Barna Gábor, a kadarkúti Jálics Ernő Általános Iskola tanulója)

Azért a beszélő lovat választottam, mert a lovak tényleg tudnak beszélni, csak jól oda kell rájuk figyelni. Szóval én nagyon szeretem őket, és azt is, ahogy a lovak szeretik az embert. Hát ezért.
(Nagy Izabella)

Tibi, a beszélő ló

életének azon szakából, amikor senki se hitt neki

(Orcsik Rolandnak)

- 3 -

azon a napon találkoztam ezzel a kislánnyal

a Bella-Rózával ez volt a neve csilingelt ahogyan kacagott

mert nevetni szeretett és minden állatot megsimogatni

és virágot se szakított le sose csak guggolva nézegette

ahogy a kis sárga szirmok kinyílnak érintésétől

- 2 -

én azt hiszem nagyon szerencsétlen vagyok ma reggel

szőrömre ragadt a sár ahogy tegnap a kifutó vizes

homokjába hempergőztem s bár jólesett

senki sem takarította le a rámszáradt sarat

most meg viszketek és jólesne egy kis gondoskodás

- 5 -

azt mondta: „Tibi ne keseregj már ennyit hisz süt

a napocska menjünk Tibi sétálni azt mondtad

szeretsz velem a nagy fűben

amíg te legelészel én szőrkefével simíthatlak

te mondtad az este Tibi ne is tagadd”

én pedig néztem rá bután először nem hittem neki

- 4 -

megnézett magának miközben én úgy tettem mintha

nem láttam volna csak legelésztem

mert a fű édes és épp kedvemre való

Bella-Róza álldigált és nézett mintha

mosolygott is volna rám miközben

én azt mormogtam magam elé hogy a kislányok

igazán többet simogathatnának puha kis kezeikkel

az nagyon jólesik bármikor

- 1 -

nagy a legelő és sok a ló mind beszélgetünk

hogy szépen süt a nap és jó a fű

az emberek jönnek-mennek sietve rohannak

meg nem állnak

felugranak a hátunkra futunk mert az is jó

de simogatást kitől várhatunk és

a jó szót vajon ki adja s ki érti

ezen a kerek szép világon?

- 6 -

ő pedig közelebb merészelt és megérintette

az orromat és odasúgta „ej Tibi hiszen

ismerjük mi egymást nekem mondod a bajodat

én pedig megsimogatlak ha szomorkodsz

te pedig felvidítasz ahogy nézel és futsz

szép vagy Tibi hosszú sörényeddel kapáló lábaiddal

ne félj Tibi én is egyedül vagyok nélküled”

A verset a versszakok sorrendjében, és a számozás sorrendjében is olvashatjátok. Az ötlet tisztelgés Orcsik Roland: Harmadolás című verseskötete előtt.
(A szerkesztő)

Egy udvari bolond naplója

Egy udvari bolond naplója
(Fehér Flóra, a Szent Margit Általános Iskola Szent László Tagiskolájának tanulója)

Azért választottam a bolondos címet, mert ez tetszett a legjobban. Bolondozni pedig sosem elég. A bolondok bölcsek, kreatívak, és pontosan tudják, hogyan kell az adott élethelyzetnek megfelelően cselekedni. Néha sírnak, néha kacagnak és kacagtatnak, de sosem kell őket félteni. Minden élethelyzetben megtalálják a megoldást.
(Simon Réka Zsuzsanna)

Bolhák éve, remeték hónapja, mindjárt megkérdezem, milyen nap van ma

Tegnap és tegnapelőtt megfogadtam, sosem írok naplót és sosem vállalok főbolondi megbízást. Nem eszem répatortát, királyi utasításra sem, nem teszek a fejemre kárminpiros bolondsipkát, és sosem mondok a földön ülve betanult vicceket. Fa vicceket se. Hogy szorít ez a bolondegybenadrág! És ez a kunkori orrú csoszoga! Micsoda tervezés!  

Megjegyzés:

Ezt csak lejegyeztem, a miheztartás végett. Ez nem egy napló. 

Ottó, a kövér hörcsög

Szeretném, ha írnátok egy kövér hörcsögről
(Sütő Valentina, a szabadkai Jovan Jovanovic Zmaj Általános Iskola tanulója)

Mint majdnem minden gyereknek, nekem is volt hörcsögöm, így közelről figyelhettem, milyen tevékenységekbe merül az üveg túloldalán. A hörcsögök nagyon rejtélyes teremtmények. Csak rágnak, rágnak és rágnak, néha pedig bevackolják magukat egy halom fűrészpor alá. Ebben a történetben megpróbáltam belebújni egy hörcsög fejébe, ami igen nehéz írói feladatnak bizonyult.
(Kertész Edina)

Ottó egy kupac fűrészporon üldögélt, és egy nagy darab répát forgatott a két mellső mancsában. Sebesen rágta, és mikor elfogyott, megragadott egy nagy szem kukoricát, hogy azt is befalja.

A nyitott ablak túloldalán egy szürke galamb repült a párkányra, és fejét forgatva szemügyre vette a hörcsögöt és az etetőtálkában előtte heverő finomságokat.

          – Szívesen megkínálnálak – mondta Ottó teli szájjal –, de sajnos nekem folyamatosan rágnom kell, hogy ne nőjenek túl hosszúra a fogaim. – Mivel a pofazacskójában tartogatta mindazt, amit eddig megrágott, mindez így hangzott: pmfbonbhh nnbggonbpf fgobm (a vállalkozó kedvűek megpróbálhatják hangosan kimondani mondjuk egy szilvával a szájukban).