Miklya Zsolt: Világlátó Bori

Különös együttműködés ez a mai: Miklya Zsolt, az egyik legrégibb Cimbora és Korom Bálint közös alkotását nyújtjuk át. Zsolt sokszor indított már el bennünket a képzeletbeli utazásainkon, és most is az ő versével kezdjük a kalandozást a jubileumi versfelhőben. Bálint hol íróként, hol illusztrátorként, de leginkább gyerekként van velünk, szinte a kezdetektől. Neki, általa, vele vagyunk Cimborák.

Korom Bálint illusztrációja

Bori lány egyéves korában elindult

a szoba sarkába.

Bori lány kétéves korában megkapta:

vigyázzon magára.

Bori hároméves korában rájött, még

sok mindent nem látott.

Bori már négyéves volt, mikor elindult,

látni a világot.

Bori a városban annyi mindent látott,

hogy közben eltévedt.

– Városban sétálni egyedül? Borbála,

várjál még húsz évet!

– Könnyű azt mondani! – forgatta magában

a könnyű tanácsot.

– Megyek az erdőbe. Világot arra is

eleget találok.

Bori lány ötéves korában elindult

az erdő sarkába.

Nem félt, hogy egyedül. Tudta, hogy nem érnek

úgysem a nyomába.

Részlet Bálint rajzából

Miklya Luzsányi Mónika: Bori három kívánsága. Vagyis négy

Ünnep van. Ma ünnepeljük a magyar kultúra napját, annak emlékére, hogy ezen a napon fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnuszt. Ezt a napot 1989 óta ünnepeljük, és ezen az első ünnepnapon, 1989 január 22-én halt meg Weöres Sándor. Mi csak ötévesek vagyunk, de ma ünnepeljük a születésnapunkat. Egy ötévesnek ilyenkor fordul a világ. Belesimulva a nagy elődök komoly ünnepébe, örömre hívunk benneteket a következő hónapokban Rímkóci Borival és az Író Cimborákkal. Az első bejegyzésben három cimbora is jelen lesz. A mese elejét Dávid Ádám írta, a történetet Miklya Luzsányi Mónika folytatta, az illusztrációkat pedig Holló Anna készítette.

Holló Anna illusztrációival

Bori volt a Rímkóci család legkisebb lánya. Három nővér és egy báty mellett bizony nem volt könnyű boldogulnia. Szerették ugyan a testvérei, persze hogy szerették, de beteg szüleik ápolása mellett alig-alig jutott rá idejük, hogy játsszanak vele. Jóval idősebbek is voltak Borinál, nem igazán volt türelmük hozzá. Még a születésnapjáról is mindig megfeledkeztek. Az első években csak sejtette a kislány, hogy valami különleges élményből marad ki, és torkaszakadtából bömbölt reggeltől estig, mikor eljött a nagy nap. Később vágyakozva figyelte, hogy a többieknek a születésnapjukon torta jár ajándékokkal, neki meg még a fülét se húzza meg senki, ha eljön január huszonkettedike. Aztán az ötödik születésnapján Bori kipattant az ágyból, és ahogy felöltözött, a lába ellenállhatatlan erővel vinni kezdte az erdei út felé. A kis Rímkóci érezte, hogy vár rá valahol a világ eldugott pontján egy cimbora, aki enyhíteni tudná a magányát, és talán a születésnapjáról sem feledkezne meg.

Levél a sarokból

Bódi Kati pókja

Kedves Író Cimborák!

Látunk ám benneteket. A számítógépetek, a papírlapok fölött görnyedve. Lázasan szervezkedve, alkotva. Eléggé szeretjük ezt az állapotot, mert közben teliszőhetjük a lakásotokat a hálóinkkal. Ráadásul azzal sem foglalkoztok, hogy lecsapjátok a muslincákat. Lusta gazda + nagyobb háló = jóllakás. Ebben a téli zimankóban ez az egyetlen esély a túlélésre.
Ha már ilyen jófejek vagytok, hadd emlékeztessünk benneteket: elfelejtettétek megosztani az olvasókkal, mi lesz a jubileumi hónapok témája. Ja, hogy nincs időtök ilyenekkel vacakolni? Akkor eláruljuk mi, jó?
Szülinapi meséket és verseket szőtök majd egy kislányról, Rimkóci Boriról. Minden mese ugyanúgy kezdődik majd, ahogy a pókhálónk is, egy apró, finom kis szállal. Ezt szövi ki így, ki úgy.
Aztán interjúkat is közöltök majd, megszólalnak régi és új tagjai a közösségnek, betűvetők és képírók, szerkesztők, barátok, könyvtárosok. A facebook oldalon is jelen lesztek, ott kedves, régi bejegyzéseket fogtok megosztani, meg valami játék is jár a fejetekben. Ha titokban akarjátok mindezt tartani, akkor tessék csak, nem kotyogunk bele, de ha mégsem, akkor lőjétek ki ezt a levelet a blogra.

Szeretettel:

A sarki pókok

ÖT

Kedves Olvasóink, Barátaink, Alkotótársaink és pókjaink a sarokban,
    
elég sok ideje már, hogy csak játszunk és játszunk az orrotok előtt, elétek szórjuk a verseinket, meséinket, rajzainkat és egyéb őrültségeinket, blogot szerkesztünk, kiállítást, pályázatot és felolvasást szervezünk, emellett időnk sincs autót mosni, lakást festeni, költözni, lepókhálózni a sarkokat. Most itt az ideje, hogy megálljunk, és abbahagyjuk.

Nem a játszást és játszást, elétek szórást, szerkesztést és szervezést, se az autómosást, lakásfestést, költözést és pókhálózást (ezeket ugyebár el se kezdtük), hanem a hétköznapokat.

Január 22-én ünnepeljük az ötödik születésnapunkat. Ötévesen igen nagyravágyó az ember, ezért jó sokáig fogjuk ünnepelni. Versekkel, mesékkel, rajzokkal és egyéb őrültségekkel.
    
Szeretettel várunk benneteket:

Író Cimborák
    
A születésnapi ünnepség szervezői: Bódi Kati, Majoros Nóra, Mészöly Ágnes, Szabó Imola Julianna és Rét Viki, meg az életben maradt pókok.