Ovlachi Aliz: Hangyacsata (rövidített, cimborásított verzió)

Péterke édesanyja minden reggel hatkor kel. Magára kap valamit, hogy a reggeli fáradtságban ne kelljen dideregnie, majd a konyhában reggelit készít.
Péterke minden reggel kakaót reggelizik, keksszel. Nem is tudna már talán mást reggelizni, annyira megszokta.
Egyik reggel a konyhában hangyák tömege lepte el az estéről ottmaradt mosatlant. A szorgos kis fekete sereg fáradhatatlanul mosogatta, pucolta az evőeszközöket, tányérokat, bögréket, és cipelték a nehéz morzsákat a boly felé. Egyik sem tűnt kedvetlennek, vagy fáradtnak, inkább lelkesen és vidáman dolgoztak.
Péterke édesanyja elhatározta, hogy csapdát állít a hívatlan takarítóbrigádnak. Bement egy száz forintos boltba (újabban úgy hívják: kétszázötven forintos bolt), és vett egy nagy csomó hangyacsapdát.  A hangyacsapdákat gondosan elhelyezte a konyhában, fürdőszobában, WC-ben, ahol a hangyák tapasztalata szerint leggyakrabban szoktak előfordulni. Még a hangyák vonulási útvonalát is igyekezett megfejteni, mert azt olvasta valahol, hogy oda kell helyezni a csapdákat.

Miklya Zsolt – Miklya Luzsányi Mónika: Balázs a küszöbön

A minap betévedt hozzánk egy süni. Ragyogó szemeiről eszünkbe jutott Csukás István és Sün Balázs. S hogy nem olyan rég írtunk egy folytatást a családi történethez.

Balázs a küszöbön

Csukás István: Sün Balázs című meséje nyomán

Erdőszélen, erdőszéli

völgy ölén túl volt egy város.

Nem egy világ-, csak egy

közepes forma kertváros.

Volt ott minden, ami szemnek-

szájnak kedves, s ami szívnek.

Például egy süniház.

Ottan lakott öt süntestvér,

Sün Anetta,

Sün Atilla,

Sün Esztella,

Sün Emese,

s a legkisebb,

Sün Csanád.

S persze édes-

anyjuk, -apjuk:

Sün Melinda,

Sün Balázs.

Mindig együtt vacsoráztak,

ahogy régen volt szokás,

amikor még heten voltak

asztal körül a testvérek,

Ali, Piri, Adi, Dorka,

Deme, Tiha és Balázs.

Azóta mind jól megnőttek,

ki erre, ki arra jár,

de a közös asztalemlék

minden sünit visszavár.

Dávid Ádám: Locsoló limerick

Kezemben reszket egy kis kölni.
Tojásait éppen most költi
ki a húsvéti nyúl.
Míg be nem alkonyul,
szabad-e fejedre lötykölni?

Tasnádi Emese: A Felhő Tetején Láblógató Húsvéti Nyuszi

Tudtátok-e hogy egy mesét elkezdeni a legnehezebb? Mert kezdhetjük úgy, hogy „egyszer volt, hol nem volt”, meg amúgy is, hogy „az úgy volt”. Aztán itt vannak még a „valamikor régen”, meg a „nem is olyan régen” kezdetű mesék is. De, ezt mesét nem lehet így elkezdeni. Ugyanis ez a mese se nem egyszer volt, se nem régen volt, hol nem volt. Ez a mese van. Itt, ni, a kezemben. Igen kicsi mese, pont belefér. Most vettem elő a zsebemből. Az az igazság, hogy nem is a mesét kerestem, hanem egy zsebkendőt. De ahogy kotorásztam, keresgéltem, zsebem mélyére nyúlkáltam, valami az ujjamba kapaszkodott. Kihúztam hát és ő szépen elterült a tenyeremen.