Be kell szedni a ruhákat – kiabál anyu.
Beláthatom, nem ér most rá, fő a savanyu-
ság, nemrég gyújtott csak alá, de vigyázni kell,
nem hagyhatja ott. És különben is, érdekel-
hetne valami a számítógépen kívül,
ő belebolondul ebbe, legalább kiül-
hetnénk a teraszra kicsit, ha dunsztba teszi
végre az uborkáit. Te mindent csak félig-
meddig, tessék-lássék csinálsz, morogja nekem.
Meg hogy nem hallgatom meg soha, elengedem
a fülem mellett, akármit mond, és ami már
tényleg sok, felőlem felfordulhat a világ.
Sebaj, fő a savanyuság, megyek, beszedem
a ruhákat, behajtogatom mind, rendesen,
ahogy kell, kisimítom a ráncokat, könnyebb
legyen majd vasalni. Így nekem is jobb, szörnyen
unom már az örökös kötözködést, bele-
bolondulok, ha így folytatódik, ahelyett,
hogy kiülnénk a teraszra, dumálni kicsit.
Sebaj, ha úgyis felfordul velem a világ,
míg dunsztba nem kerül a savanyuság,
legalább teszek én is érte valamit.
Fent Pap Kata illusztrációja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése