Nagy Izabella: Egy magyar szöcskeegér tükörben szemléli magát

  

Vajda Melinda illusztrációja

 

Bevackoltam, kéremszépen, alszom nyáron, alszom télen,

Mikor még ronda az idő, vihar jön, vagy sötét felhő.

 

Ritkán eszem kukoricát, cirokmagot, érett búzát,

A szöcskeláb jobban esik, jobb, mintha csak ugrándozik.

 

Kézbe fognak, simogatnak, elém édes magot adnak,

Elfogadom, ahogy, kérem, megmutatták nekem régen.

 

Én csak, kéremszépen, élek, rét széléig, messze nézek,

Elbújok, ha rám támadnak, nekem ugyan nem árthatnak.

 

Ha a párom is meglelem, ne adj’ isten, jön szerelem,

Bajszom bizony illeg-billeg, nem tudom, még mit meséljek.

 

Bevackoltam, kéremszépen, dalom őszi éjen mérem,

Alig látott állat vagyok, autogramot sosem adok.