 |
| Szomor Anita illusztrációja |
Szöcskeegér erre vágtat, selymes rajt’ a szőr,
hegyes bajszú, jó vágású: egy valódi sir.
Széles marhalegelőkön nincs más úr, csak ő,
bátor harcos, bármerre jár, elcsorbul a kő.
Szöcskeháton lovagolgat, hej, ez mily menő!
Szép neve is oly fenséges, úgy hívják: Jenő.
Elbánik ám akárkivel, mindig ő a jobb,
főleg, ha az ellenfele fánknál nem nagyobb.
Sisaktolla, rőt köpenye bátran lobogott,
mikor elzavart a rétről néhány szúnyogot.
Fut előle pocok, hangya, tücsök, sáskaraj,
Szöcskeháton kardot forgat, s megszűnik a baj.
Este, hogyha nagy csatákról végre hazatér,
odújában várja már a kedves feleség.
Odahaza nő a főnök, ami nem menő:
lovagunkat ágyba küldi: aludjál, Jenő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése