Bódi Kati illusztrációja |
Járjuk a temetődombot,
visszafoglalta az erdő,
a fejfák meg közéjük öregednek.
Az erdő időtlen, a fejfa mulandó,
ha fából, ha kőből, ha róva, ha vésve,
ha fotográfiát kövecseivel körbefonva.
Járjuk a temetődombot,
Janika élt öt napot,
édesanyja tizennyolc évet,
nehéz szülés volt, feltehetőleg az első és utolsó,
és most itt öregednek, eggyé az időn túl.
Az időben mindig is ott marad az a tizennyolc.
Bár ez már tizennyolcas karikás forgatókönyv,
az egyesülésük miatt lefóliázva, nehogy
a vétlen kiskorú megsejtsen valamit
a nemtelen túlról.
Járjuk az erdőt, jár bennünk az erdő,
nem a szelleme, nem is a lelke, csak a nyugalma.
Leszünk még eggyé, eltéve egy másik világba,
időn és fólián túl.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése