 |
| Bódi Kati felvétele |
Zsákfalu az ország közepén.
Benne egy műhely: munkapad, a falon mindenféle furcsa szerszám - szóharapófogó, ékezetkalapács, mondatkiegyenesítő és mondatgörbítő.
A polcokon mindenféle színek, toldalékragasztó és betűoldó tubusok és vödrök.
 |
| Bódi Kati |
A műhely azonban épp elhagyatott, a kertet körülölelő fák épp lombjukat vesztik. Roppanó avarban lépked a láb, a kert, álomba merül, szendergése közben is a nyári műhelyben zajló szorgos munkáról álmodik.
Vár a táj, horkoló lépteket, kakaskukorékolást, surranó árnyakat, kalappal és anélkül.
Vár a kert, munkazajt, szállongó estebéd illatot, nevetést, sírást, pohárkoccanást.
Vár a műhely...
Várnak a cimborák, a következő nyári napsütésre, hosszú hétvégére...
 |
| Pernyész Dóra |
Valahol, szerteszórva, gonddal, nevetéssel megrakodva várnak, téli ködbe burkolóznak, teát/kávét/kakaót hörpölnek, fújnak, lehelnek. És várnak. És írnak, üzennek, cserélnek betűt, mondatot, ölelést, biztatást.
Terveznek, gondoznak, nevelnek, meseszálakat szednek fel és le...
Mesefonalak, gomolyagok húzzák őket szívfonálon.
Vár a műhely. Vár a táj.
Nem hiába vár.
Jövőre veletek, ugyanitt!
Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése