 |
| Illusztrátor: Piros Boróka |
– Hogy utálom a hétfőt meg a
hétfői Habosvajkaramellás Desszertkrumplit! – dünnyögte az orra alatt
Pirospopó, a páviánhad vezére a szomszéd ovi előtt elhaladva. – Még szerencse,
hogy nem ebbe az oviba jártam.
– Hogy mit utálsz? – ugrott elé
Leghosszabborrú.
– Nem kötöm az orrodra!
– Mit nem kötsz az orrára? –
ugrott mögé Legnagyobbfülű.
– Ha nekem adod a táskarádiód,
majd a füledbe súgom – mondta Pirospopó. – Most pedig hagyjatok, nincs időm
felesleges csevegésre. Sietek.
– Jaj, azt nem adhatom neked csak
úgy! – mondta Legnagyobbfülű.
– De cserélhetnétek. Te neki adod
a zsebrádiód, ő neked adja azt a befőttesüveget, amit szorongat, hogy még csak azért
se lássuk, mi van benne, és akkor megtudhatnánk, mit nem akar az orromra kötni
– fordult Legnagyobbfülűhöz Leghosszabborrú.
– Egy befőttesüvegért a
zsebrádióm? Most viccelsz? – kérdezte Legnagyobbfülű.
– Azt sem tudod, mi van az
üvegében. Lehet, hogy valami kincs. Pirospopó, na, mutasd már, mi van az
üvegedben! – lépkedett a páviánvezér mellett Leghosszabborrú.
– Látod, ezért lett ekkora orrod!
Mert mindenbe beleütöd – húzta fel szemöldökét Pirospopó.
– Hö höhö höhöhö hííííííí! –
fuldoklott a nevetéstől Legnagyobbfülű.
– Mit rötyörögsz, te fülek füle!
Mit gondolsz, az talán véletlen, hogy neked ekkora a füled? – kérdezte
sértődötten Leghosszabborrú.
– Most mit kötözködsz? Mindig ez
van! Sosem tudunk így meg semmit, mert folyton kötözködsz! – fújtatott
Legnagyobbfülű.
Leghosszabborrú meg felhúzta az
orrát, puffogott, peffegett, hangosan berregett. Legnagyobbfülű befogta mindkét
fülét, lehuppant a földre, és arra gondolt, de megenne most egy tál
mutánsrépa-főzeléket.
A páviánhad vezére megállt egy
pillanatra, végignézett rajtuk, kuncogott kicsit, aztán folytatta az útját. A
Zöttyenpottyan tó partján látta meg a hadat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése