Böngésztél már Sohaországban?

Szabó Luca nagy dologra készül: elkezdte újrafordítani J. M. Barrie klasszikus meséjét, a Pán Pétert; ebből teszünk közzé egy részletet. Schmal Róza pedig legalább ekkora kalandra vállalkozott, amikor megrajzolta Sohaországot. Akár egy böngészőben, el lehet veszni a részletekben.

Illusztráció: Schmal Róza

Mrs. Darling először akkor hallott Pán Péterről, amikor gyermekei gondolatai közt rendet rakott. Minden jó anya így szokta – esténként, amikor a gyerekek már alszanak, átnézi a gondolataikat, és megigazítja őket. Ami nap közben elkóborolt, azt visszapakolja a helyére. Ha ébren tudnál maradni (de, persze, nem tudsz), láthatnád, amikor édesanyád így tesz. Bizony, nagyon érdekes látvány lenne. Olyan, mintha egy fiókban pakolászna. Láthatnád, ahogy térden áll, egy-két gondolat fölött mosolyogva elidőzik, és a fejét csóválja, mert nem tudja, honnan vetted, ennek örül, amannak nem, ezt magához öleli, mint egy édes kiscicát, amazt gyorsan eldugja. Amikor reggel felébredsz, a rosszaság, amivel este lefeküdtél, kicsire összehajtva lapul gondolataid legalján, legfelül pedig, szépen kiszellőztetve, kiterítve a legszebb gondolataidat találod – már csak magadra kell öltened őket.

Nem tudom, láttál-e már térképet a fejed belsejéről. Az orvosok néha térképet rajzolnak más testrészeidről, ami nagyon érdekes tud lenni, de látnád csak őket, amikor egy gyerek gondolatait akarják felvázolni! Ezek kuszák, és sosem pihennek meg. Összevissza vonalak lennének, amelyek talán utak a szigeten, mert Sohaország mindig leginkább egy szigetre hasonlít, ahol itt-ott lenyűgöző színeket látni, meg korallzátonyokat, meg karcsú hajókat a nyílt tengeren, meg vadembereket és elhagyatott odúkat, meg törpéket, akik általában szabók, és barlangokat, amelyeken átfolyik a folyó, és hercegeket meg hat fivért, meg omladozó viskót, meg egy apró termetű, kampós orrú, öreg nénit. Nem is lenne rossz, ha csak ennyiből állna a térkép, de annyi minden van még ott. Például az iskola első napja, a vallás, az édesapád, a tó, a kézimunka, a gyilkosságok, az akasztások, az igekötős igék, a csokoládépuding, a fodros ruhák, a fogtündér, és vagy ezek is a sziget részei, vagy átlátszik a térkép, és alatta ott egy másik, és az egész nagyon bonyolult, főleg, mert semmi sem hajlandó egy helyben maradni.

Persze, a Sohaországok folyton változnak.  Johnéban például volt egy lagúna, ami fölött flamingók repkedtek, és John ezekre lövöldözött, míg Michaelében, aki még kicsi volt, volt egy flamingó, ami fölött lagúnák repkedtek. John a tengerparton élt egy fejtetőre állított hajóban, Michael egy vigvamban, Wendy pedig egy falevelekből varrott házikóban. Johnnak nem voltak barátai, Michaelnek csak éjszaka voltak, és Wendy egy farkaskölyköt nevelgetett, akit elhagytak a szülei. De azért minden Sohaország úgy hasonlít egymásra, mint a testvérek, és ha egymás mellé állítanánk őket, láthatnád, hogy egyforma az orruk, satöbbi. Ezeken a varázslatos partokon mindig ott van a játszó gyerekek csónakja. Mi is jártunk ott, ma is halljuk a hullámverést, noha többé nem köthetünk ki.