Ismeritek a játékot? Valaki elkezd egy
rajzot a lap tetején, majd lehajtja és továbbadja, s a következőt csak a
vonalakat jelölő apró jelek segítik, hol lehet folytatni. Azt mondjuk például,
legyen ember, és akkor így adogatjuk körbe-körbe, míg el nem fogy a papír, a
kezünkben ott van a harmonikává hajtogatott lap, amit végül kibontunk, és így
születik a mérföldes nyakú, pókhasú, emeletes-szemüveges emberkék sorozata,
amin jókat lehet vihogni.
Most, ezen az esős októberen tizennégy
cimbora ragadott tollat, hogy a játék mintájára egy történetet írjon. Titokban
járt a staféta, és egy rövid utaláson kívül egyikőjük sem tudta, hol jár a történet:
ki az, aki előtte szerepelt, ki következik utána, de még azt sem, mi történik
egyáltalán. Hogy még rejtelmesebb legyen a dolog, a történetet a végén kezdtük,
s így haladt a staféta a legnagyobb titokban cimboráról cimborára, hátulról
visszafelé, míg végül a legelejére értünk...
Tizennégy vállalkozó szellemű grafikus és
általános iskolás pedig illusztráció-sorozatot készített egy-egy szövegdarabka
mellé. Igen, jól sejtitek, ők sem láthatták egymás munkáját, sem a szöveget egészében.
Hajtogassuk ki most mi a papírt, és nézzük meg, mi kerekedett ki belőle!
Hajtogassuk ki most mi a papírt, és nézzük meg, mi kerekedett ki belőle!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése