Doktor Korv visszatér... fejezetek Lakatos István szupertitkos jelentéséből

(c) Lakatos, Emma és Tesla

1.

Két hegyes sipkás kismanó ment-mendegélt a macskaköves úton. Egyikük nehéz zsákot cipelt, a másik pedig kis lámpát tartott maga elé, amiben pici szentjánosbogárka ragyogott. Mindkettejük oldalán bűvös kard lógott: elég volt csak megsuhantani, és máris tarkabarka pillangók szálltak elő a varázslatos pengéből, és puha szárnyaikkal addig-addig csiklandozták a komisz bajkeverőket, míg azok hangosan kacagva meg nem adták magukat.

- Úgy örülök, hogy nemsokára hazaérünk a varázslatos Tündérföldre! – ujjongott az egyik kismanó, akit Selyemkének hívtak. Piros sapkát viselt.

- Bizony ám, hamarosan! – rikkantotta a barátja, Szeplőcske. Az ő sapkája kék volt. – Bejártuk a fél világot, hetedhét határon vándoroltunk, míg megtaláltuk a vénséges-vén Tündérkirály elveszett könnyeit!

- Végre elűzhetjük a galád Foncsort, a gaz varázslót! Tündérfölde ismét szabad lesz, és megint naphosszat táncolhatunk a kismadarak énekére! Az lesz ám a víg élet!

Szeplőcske megállt ,és letette a földre a lámpást.

- Táncoljunk hát kicsit, Selyemke, hogy amikor eljön az a szép nap, ne tévesszük el a lépést!

Selyemke lerakta a zsákot a lámpás mellé, és udvariasan meghajolt Szeplőcske előtt.

- Hihihi – nevetett a kis manó. A kezét nyújtotta Selyemke felé, és táncra perdültek. Egyet jobbra, egyet balra, fordulás és pördülés – milyen vidáman ropta a táncot a két manócska! És milyen boldogan ropja majd egész Tündérfölde!

HUSS

FLÖTTY

Hiperhőslány Hendikep helyett Németh és Pikler titkos ügynökökkel

(c)PIKLER ÉVA

Hajszálra pontosan akkor lettek készen, amikor csengettek. Levin úr kifogástalan
udvariassággal kiszólt, hogy egy pillanat, letűrte az inge ujját, begombolta, majd felvette a
zakóját, begombolta, mert egy úr (vagy komornyik) tudja az illemet. Ficsúr a hall díszes tükre
előtt a mellényzsebéből elővett fésűvel akkurátusan megigazította a félrenyalt frizuráját.
(Teljesen úgy nézett ki, mint akit a tehénmama borjúnak nézett és végignyalt.) Emília
tüsszentett egy hatalmasat.
Gertrúd szigorú pillantást vetett rá, mire a kislány eloldalgott a szobája felé, de a galéria
lépcsőjénél leguggolt, onnan figyelt. Gertrúd megigazította a kis fekete ruháját, és
tökéletesen elfeledkezett arról, hogy fehér kötényt visel. Ebben a pillanatban lépett be
MacLemon kisasszony. A minimum 14 centis, tűhegyes cipősarkai akár fegyvernek is
beillettek volna, már ha bárki is komolyan venne egy csupa pántból álló citromsárga
körömcipellőt, hozzá illő kockatáskával, és limette színű kiskosztümmel. A kisasszony
leereszkedően Gertrúdra bandzsított, nyilván mosolynak szánta, majd fesztelenül a tükörhöz
lépett, és finom mozdulatokkal igazított a kifogástalan sminkjén. Emília a galéria lépcsőjének
rejtekében kajánul vigyorgott. Ficsúr arca meg-megrándult, de előlépett, hogy köszöntse a
hirtelen köhögőrohamot kapott Levin úr nyomában érkező fotóst.
– Mondja csak, Levin, mikor találkozhatunk Weiss-Neige asszonnyal? Azt hittem, itt vár
bennünket.
– Drága MacLemon kisasszony, kérem, fáradjon velem a szalonba, amíg asszonyom
megérkezik. Megkínálhatom addig egy frissítővel?
– Nagyon kedves, köszönöm Levin. Levin, ugye?
– Igen, kisasszony.

Hétvári HŐSnóta

Fürge Vinettu kipróbálta,
mennyire hasznos a lóvágta.

Pusztai Toldira tesztelték
hozdela - dobdide petrencét.

Szőke Kevin kora hat hónap,
üldözi egyre a rablókat.

Mennyei étel a hagymásbab,
benne ma senkise babrálhat.

Törje az asztalit apróra,
döngöli szépen padlóra,

püff neki, bajnoki számrendszer,
ad neki délre ma Bád Szpenszer.

Tagjai százfele osztódtak,
ő se találta ma vonzónak.

Ég fele lengeti Csák Norrisz,
sok kicsi kínai zászlót visz,

tátika pislogi szeptember,
bumm bele, fuss neki még egyszer.

Ez csupa móka de játék ma,
pörget a durrbele körhinta.

Bömböl és ordít a hangszóró,
megjavította ma Han Szóló.

Szétszedi, bütyköli Dart Véder,
maszkba hörögni ki nem szégyell.

Hirdeti harcosi törvény ma,
éljen e nagyszerű kolléga.

Este a rosszfiú elfárad,
végre ha vége e zsongásnak,

dugd el e hőskori zanzákat,
súgva se mondd el a macskádnak.

Nóta: Hétvári Andrea
Kép: Vajda Melinda

Smelka-SuperIROman: Becsengetős limerickek

Becsengetős limerickek

– avagy a hétköznapi szuperhősök –

Volt egy kishős, neve Balázska,

hátán húszkilós volt a táska.

Tesicucc, uzsonna,

plusz húsz könyv: fél tonna,

bárhol járt, megrepedt a járda.

Eszti nagy hős, született Tatán,

egésznap lóg a Facebook-falán.

Suliba – még ilyet –

telefont nem vihet,

most offline van, ha nem is lazán.

Volt egy kishős, a neve János,

ásítása elnyelte a várost.

A nyáron – képzeld el –

csak délben ébredt fel,

őszi reggel ezért volt álmos.

Volt egy kishős, a neve Félix,

kérdezték tőle, mennyi a Z, X,

azt mondta, nem tudja,

ő inkább futkosna,

de délre visszajön: ez még fix.

Egy szuperhős a Klaudia,

mert négy nyelven kell tanulnia.

Különórán táncol,

hegedül is párszor:

nyárig nem is kell aludnia.

Volt egy kishős, született Győrbe’,

nem beszélt máshogy, csakis Wordbe’,

számolta a pixelt,

ezzel sose viccelt,

fel is vették a kocka-körbe.

(c) Szalay György