Hogyan lettél
Cimbora?
Nem emlékszem a
konkrét pillanatra, de ha az emlékezetem nem csal, akkor Mészöly Áginak
köszönhetem, hogy Cimbora lettem.
Mi az a tíz szó,
ami először eszedbe jut, ha meghallod a szót „Író Cimborák”?
Család, játék,
ötletek, szakmai, emberi, barátság, inspiráció, szabadság, alkotás, őszinteség.
Mi az, ami
szerinted a legnagyobb érték a cimboraságban?
Az önzetlen
szakmaisága, az őszinteség, amiért amúgy hétmérföldet kéne járni. A játéktér,
ami új ajtókat nyílt a belső kastélyban. Az elfogadó nyitottság, a közös
iránytű, ami segít, hogy sose tévedjek el, ha szerencsét próbálok a sötét
erdőben.
Mi az, amit nem
szeretsz a cimboráskodásban, vagy ami megnehezíti a cimboraságot?
A hétköznapi élet.
Ha lenne időcsavarhúzóm, akkor sokkal aktívabban tudnék mélyre fúródni a
projektekben. Többet szeretnék segíteni szervezni és szerkeszteni, szerveződni.
Kevés hasznos jelenléttel tudok hozzátenni a cimborasághoz, emiatt sokszor van lelkiismeret-furdalásom.
Szerinted kik
olvassák többen a Cimbi oldalt: gyerekek vagy felnőttek? Miért?
Vegyesen, egyszerre.
Szerintem a felnőttek olvassák fel a gyerekeknek.
Miért jó, hogy
alapvetően online oldal vagyunk?
Nincs nyomdai
költség, nagyobb a szabadság a rendhagyó művekre. Impulzívabb és színesebb tud
így maradni az oldal, érdekesebb is. Visszakereshető, idézhető, nem foglal
fizikai helyet, “csak szellemit”.
Alakulhatnak-e ki
(szakmai) barátságok egy online közösségen belül? Neked van-e ilyen
tapasztalatod a Cimbikkel kapcsolatban?
Igazi BARÁTSÁGokra
leltem nagybetűvel. Szívszövetségekre és alkotó-testvérekre. A második családom
lett a cimborák, a család szó legtöltöttebb formájában. Nagyon tudok örülni a
többiek örömének, könyveinek és sikereinek. Sok jó ember gyűlt össze a
cimborákban, ami nagy kincs, sok erőt és reményt szokott adni a nehezebb
napokon. Nagyon hálás vagyok ezekért a kötődésekért, kapcsolatokért.