Fodor Veronika: Napsárga

A Schnepp család a Nagy Háborúba indulás előtti utolsó fotón. (A szerző családi fotóalbumából)

fény ömlik a kredenc szélén kitámasztott képre.
Próbálsz nem gondolni rá, nem figyelni,
nem is ismerted, aki rajta van. Mégis
igyekszel valahogy kikaparni a múltat innen,
mint a megikrásodott mézet az üveg aljáról.

Miklya Zsolt: Az öreg tót balladája

Szeidl Andrea illusztrációja

Volt egy csikó,

sárgán futó,

az öreg tót

azt mondta: ló,

pedig csikó.

Volt egy fiú,

már nagyfiú,

volt indián,

kicsit sziú,

mégsem hiú.

Egy szép napon

a harmaton

futott a ló,

egykor csikó,

szép volt nagyon.

Meglátta ott

a vágtatót

– gazdája tót –,

egy víg pecér.

Nyomta a szót:

Ugyan komám,

megadom ám,

amit megér,

ihol, a bér

s a parolám.

Nem adom el,

nagy útra kell,

fiamra vár

egy messzi vár,

tornyán a jel

egy rézkakas,

kicsit hasas,

míg énekel,

nem árt a vas.

Nem adom el.

Indult a ló,

egykor csikó,

hátán ifjú,

egykor fiú,

sosem hiú.

Vörös vitéz

távolba néz

a vár fokán,

karjába’ lány,

szeme igéz.

Tiéd a ló,

enyém a lány,

cseréljük el,

enyém a ló,

tiéd a lány.

Vörös vitéz

ifjúra néz,

karjába’ lány,

szeme igéz,

szava talány.

Ifjú felel:

Nem érdekel,

egy rézkakas

nékem a jel,

míg énekel.

Jön a pecér,

sokat ígér

a kakasér’.

Vörös vitéz,

ennyit megér.

A rézkakas

nem énekel,

viszi pecér

száz garasér’.

Készül a vas.

Vörös vitéz

kardjára néz,

nem oly nehéz.

Lány az enyém,

ló is enyém.

Várja a tót

a jó fiút,

azóta sem

vett új csikót.

Kihalt az út.

Aki nem lép egyszerre

Talán mindegyikünk titkos dobozában lapulnak régi fényképek, levelezőlapok. A képeken dédapáink, nagyapáink állnak készen arra, hogy harcoljanak a hazáért, egy eszméért, amiben hittek és legfőképp a családjukért. Hírt adtak magukról, hozta leveleiket a tábori posta. Kicsit nehezebb témával zárjuk most az évet, némelyik történet vagy vers nem lesz éppen „katonadolog”, így azokat kamasz olvasóinknak ajánlanánk. Ha korhatáros egy írás, azt minden esetben jelezzük. A kisebbek is elmerülhetnek majd egy-egy szívet melengető, humoros mesében. A kiváló illusztrációk mellett rácsodálkozhattok a cimborák családi képeire is a háborús időkből. Tartsatok velünk!

Akik a haditervet készítették: Fodor Veronika, Majoros Nóra, Turbuly Lilla és Várfalvy Emőke

Aki a téma arculatát megrajzolta: Klesitz Piroska

Vándor búcsúzás

Kedves Olvasóink, velünk utazók!

Nem szállunk le Gecse Balázs varázs-szekeréről, 

csak éppen irányt váltunk. 

A sok vándorlós, emlékezős, 

buckákon átívelő mesék és versek, 

csodaszép illusztrációk után átadjuk a terepet 

egy sokkal harcosabb témának.

Szeretettel hívunk Titeket,

hogy tekintsünk be a katonák világába…

Köszönjük, hogy velünk tartotok:

Kiss Lehel és Nagy Izabella szerkesztők