Szabó Imola Julianna: ÁLMODNI MÉG

 

Illusztráció: Fricska Dorka

Milyen szép kék lett a szürke kabátom. Zsebembe bújtatom a tegnapot, hátha holnap már nem keresi senki sem. Elhagyni a szagokat. Házak tompa árnyékát, hegyek távoli ívét a városi zizegésben. Madaraknak fészkelek apró tojást, szivárványba kenek napsütést. Átvakít a házfalon a délelőtt. Ma még kicsit alszom. Ma még van kicsit miért.

A rajzot Lilus készítette :-)

 

Tóth Ágnes: TINTA-KÉK ÁLOM

Szepesi Szűcs Barbara illusztrációja

S ahogy rámhull

az álom,

csodálkozva

látom,

hogy tintásüvegek

hajóznak az égen,

illegnek-

billegnek

a szeszélyes

szélben.

Tintakék ködöt

szitálnak

a tájra.

Kék álom

borul

az iskolára.

Alszik a kréta,

Szunnyad a kék tábla,

bóbiskol a tanár 

kék cipőben állva.

sötétkék padokban

álmodik sok gyerek,

csak a csengő éber,

csilingelve nevet.

Leugrik a szegről,

jól megrázza magát,

riasztja álmából

az alvó iskolát.

Ébredezek én is,

és örömmel látom,

milyen szép kék lett

a szürke kabátom!

Szepesi Szűcs Barbara illusztrációja (Kolibri Kiadó)

Tasi Katalin: AZT A PIZSAMÁMAT

Rippl Renáta illusztrációja

Azt a pizsamámat szeretem a legjobban,

amelyik keresztben csíkos. 

Ha abban bújok ágyba,

olyan vagyok, mint az almás pite:

jó illatú, és körbeleng a melegség. 

Anyu elsimogatja rajtam a csíkokat, 

én meg csak szuszogok, mint a puhára sült alma:

süppedek le, meg föl, 

és várom, 

hogy hulljon rám az álom, 

mint a

por

cu

kor.

Rippl Renáta illusztrációja (Kolibri Kiadó)

ÁLOM-ÉBREDÉS beköszöntő

Lipovszky-Drescher Mária illusztrációja

Két végpont vagy két csomópont a létezés végtelen áramában. Kétféle létállapot. Egymásba érő és egymást átjáró minőségek. Szuperszimbólumok vagy inkább archetipikus alapminőségek. Nyár, ősz, tél, tavasz.

Tavasszal önkéntelenül nyújtózik bennünk valami. Megmozdul a csíra, a magból pedig csoda születik. Honnan tudják a magok, hogy mivé kell válniuk? Melyikük lesz kamilla, pillangóvirág és melyikük tölgyóriás?... Sohasem fogjuk megtudni. De mi magunk összefűzhetjük ujjainkat, egymásba kulcsolódhatunk, egyetlen mezei virágkoszorúba, ahogy itt alább majd a versek. Mi is eljutunk az alvástól, az álomtól az ébredésig, ébrenlétig és a virágzásig. Az utolsó hajtás a másik palánta első levélkéje lesz, és így tovább. Weöres-mester szavaival:

„Hosszú a virágfüzér,

kéztől kézig ér,

valamennyi kézen át

   kezdettől végig ér.”

Fűzzük hát most egybe együtt.

Virágzásban gazdag márciust kívánnak a tavaszvarázsló szerkesztő-padavanok:

Tasi Kata és Hétvári Andrea