 |
| Lipovszky-Drescher Mária illusztrációja |
Tavasszal önkéntelenül nyújtózik
bennünk valami. Megmozdul a csíra, a magból pedig csoda születik. Honnan tudják
a magok, hogy mivé kell válniuk? Melyikük lesz kamilla, pillangóvirág és
melyikük tölgyóriás?... Sohasem fogjuk megtudni. De mi magunk összefűzhetjük
ujjainkat, egymásba kulcsolódhatunk, egyetlen mezei virágkoszorúba, ahogy itt
alább majd a versek. Mi is eljutunk az alvástól, az álomtól az ébredésig,
ébrenlétig és a virágzásig. Az utolsó hajtás a másik palánta első levélkéje
lesz, és így tovább. Weöres-mester szavaival:
„Hosszú a virágfüzér,
kéztől kézig ér,
valamennyi kézen át
kezdettől végig ér.”
Fűzzük hát most egybe együtt.
Virágzásban gazdag márciust kívánnak a tavaszvarázsló szerkesztő-padavanok:
Tasi Kata és Hétvári Andrea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése