Milyen
szép kék lett a szürke kabátom. Zsebembe bújtatom a tegnapot, hátha holnap már
nem keresi senki sem. Elhagyni a szagokat. Házak tompa árnyékát, hegyek távoli
ívét a városi zizegésben. Madaraknak fészkelek apró tojást, szivárványba kenek
napsütést. Átvakít a házfalon a délelőtt. Ma még kicsit alszom. Ma még van
kicsit miért.
A rajzot Lilus készítette :-) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése