 |
| Horváth Lili illusztrációja |
Ki tudja honnan, de ideért
végre.
Ezüst mellényét
slitty, lecserélte,
s hol a hó vastag,
tejszín bundában
elszántan ballag
a Téltestvér.
Lelke csupa dallam,
szíve csupa rím.
Szemében mennyi fény,
hangjában annyi szín.
Fegyelem, fegyelem,
elem, elem.
Előre büszkén
és feszesen!
Nagy utat tett meg, nem fáradt el
mégse.
Sziklákba arcát
kreccs, belevéste,
s hol a jég csillan,
gyöngyház fogakkal
mosolyog ifjan
a Téltestvér.
Lépte csupa kellem,
bőre csupa dér.
Jobb kezében Észak,
baljában ott a Dél.
Figyelem, figyelem,
elem, elem.
Ne törődj mással,
haladj velem!
December nagyúr éppen tova
lépne.
Sok időt töltött
már heverészve,
leste a percet,
mígnem köszönti,
s jégcsapot zenget
a Téltestvér.
Tekintete mély kút,
ajkán puha szó.
Egymást vígan váltja
két örök utazó.
Türelem, türelem,
elem, elem.
Igaz barátom
te vagy nekem.
Január asszony kiöltözött
kékbe.
Varrja palástját
több ezer éve,
és hogy készen lett,
meg sem csodálta,
épp csak biccentett
a Téltestvér.
Talán kicsit szétszórt,
kellőképp bohó,
tegnap bűvös csermely,
ma fémhideg folyó.
Kegyelem, kegyelem,
elem, elem.
Terajtad kívül
nincs egyebem.
Február kishölgy kinyitotta
résre
csipkés ablakát,
és cseverészne
lám a kérőkkel.
De már feljebb jár
jó pár mérfölddel
a Téltestvér.
Tavaszra vágyik, csak
nehogy baj legyen!
Hűs testét föloldja
a sárga napselyem.
Félelem, félelem,
elem, elem.
Jégpáncél nélkül
nincs védelem.
Március tündér kényszeríti
térdre,
zúzmaracsokrát
szkiccs, széjjeltépte.
Megsebzett szívvel
legyint, s míg olvad,
jókedvet színlel
a Téltestvér.
Elfogy a könnycsepp is
mélykék szeméből,
éneke hallik csak
Mátra szép hegyéről.
Szerelem, szerelem,
elem, elem.
Kikacagsz, játszol
mindig velem.
Szerkesztette: Miklya Zsolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése