(c)Zelei Péter „horgosnak hívják errefelé a magas
löszfalak közt vezető mélyutat”
Lázár Ervin: Zárványok
Fent nem fény és verőég
de akácok levélsátrai
taksonyfák csipkelevelei imitt-amott
a sárga löszfal színe sárga
benne csigahéj ittfelejtve évezredek óta
hol rejtette el
hol felejtette
hol hagyta el
nem tudja pontosan
nem emlékszik rá
de az idő elérkezett ide
a horgosba
megtalálni muszáj
a horgosban nincsen
se délfény se verőég
lombtakarózik az akác
sátrat ver a taksonylevél
a sárga löszfal sárga
és magasra nyúlik
itt érdemes keresni gondolja
gyurgyalag-gyurrogásban
sok ezer éve löszbe feledt csigahéjban
kakukkfű rezgő illatában
zápormenti földszagban
másfelé nincsen gondolja
biztosan erre lehet
gondolja a félszívű lány.
Szerk.: Miklya Zsolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése