 |
| (c)Jaskó Emőke |
Hűs árnyékkal hívogatott
kertemben az almafa.
Mikor odaértem,
kitárta szárnyait, és repült.
Ágán magával vitt
dióbarna gyerekkoromba.
Körém tekeredett és szétterült
az a kásás semmittevés,
mint viaszos gyümölcshéj
a konyhapulton.
Édes dinnye ízét éreztem a számban, és a
homokozólapát laffanását a lapockámon.
Mintha ráharaptam volna a csutkára,
szorítottam remegő térdkalácsom:
s most először átöleltem reszkető
gyermekmagam.
Szerkesztette: Miklya Zsolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése