 |
| (c) Kondász Eszter |
(Kovács András Ferencnek)
Löszmélyúton futosgáltunk
Kormival még régen,
a délután bársonytalppal
osont át az égen.
Így volt rég, úgy volt rég,
viola, ibolya, árpa,
Kisszékelyen macskaháton
kúszok át a nyárba.
Kisszékelyen harangoztak,
s hevertünk a réten,
naplemente eperdzsemként
csordogált az égen.
Így volt rég, úgy volt rég,
viola, ibolya, ében,
csillagaink dorombolnak
fűzöld szemű éjben.
Nagyszékelyi patakparton
megdörrent az égbolt,
öreg nyárfa állt a völgyben,
s égcseppenként szétfolyt.
Így volt rég, úgy volt rég,
viola, ibolya, tárkony,
zivatarban, mennydörgésben
én a Cirmit várom.
Szerkesztette: Miklya Zsolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése