 |
| (c) Klesitz Piroska |
nagy táskát cipelek hátamon
órák óta
mintha iskolába mennék reggelente
mintha ez volna a világ legnagyobb dolga
hosszú órák óta
le se teszem mintha
muszáj lenne vinnem
a táska mélyén
szerelem
és egy macska elbújva
meg könyvek, álmok és egy kis
ropogtatni való elemózsia
nem is szólva a többiről.
zölderdő mélyén bandukolva
kikukkant a macska
körbetekint
lassan szimatol és
macskanyelvén szól
szavak röppennek a fák felé
visszhangozzák bokrok, csalán
bal felől a zöld kistó
hogy
mesében sétálok megint
duruzsol a táskamélyről
hogy húzzam már elő
azt a sok kis ezt-meg-azt
mi nem odavaló
nyomja így vállamat a szíj
és amúgy sincs már rég
szükségem rájuk.
tanulhatnék tőle végre
ezt persze nem mondja
jólnevelten dorombol a fülembe
megnyugtat
a hangja, a lénye
hogy a világ kerek
legalábbis ez az erdő
meg a táskában lévő
minden más
ami oda való
és cipelnem kellemes.
Szerkesztette: Miklya Zsolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése