(c)Klesitz Piroska |
Beköltözés
Első nap
Az úgy volt,
hogy kellett egy
új, egy kicsit kisebb, egy
másmilyen,
mint a megszokás.
Második nap
Belenéztünk, körbejártuk,
úgy véltük,
alkalmas
ez a másféle
varázs.
Harmadik nap
Elképzeltem, ha itt,
ha vele, ha…
és sütött az őszi nap,
és hullott a puha hó,
és kirügyeztek.
Negyedik nap
Persze otthagyni
a régi foltosat,
a régi bűzös-piszkost
mégiscsak
fájt, valljuk be.
Ötödik nap
Kidobni fél pár cipőt,
kihalászni kidobott
fél pár cipőt:
a tied volt
piciként.
Hatodik nap
Talán egy búcsúcsók,
egy almáspite,
de még össze kell söpörni
tört tükrök maradékát,
mielőtt a kulcs másé lesz.
Hetedik nap
Azt mondta ez a pihenés,
egymaga ül a festett
falak közt,
és engem szemlél,
vajon hogy vagyok.
(c)Klesitz Piroska |
Beköltözés
Azt mondja anya,
jó lesz, és kicsit
kisebb, és új.
Lesz ott kutya és egy
kiscica, csak az enyém.
Majd meglátom, mondja,
pont elférünk benne,
lesz narancsszín szoba.
Kanári szép kalitkában,
amit csak akarok.
Lehullik a levél,
ráborul a hó,
kihajt a tulipán.
Anya meg én nézzük
majd az ablakból.
Ott majd fára mászhatok,
labdázok az udvaron,
együtt sütünk pogácsát.
Milyen csuda klassz lesz,
ugye szívem, ezt mondja anya.
A félfülű mackót nem hozhatom,
sem a poros papírvirágokat,
a régi az régi, és elmarad.
Titokban Mackót a táskába teszem,
apué volt, még valamikor.
Hosszú a nap, s hosszú
az éjszaka és a hajnal,
reggeli után még ez, az, amaz.
Álldigálok a félfülű mackómmal,
várom csendben anya mosolyát.
Itt ma pihenés és libegő,
ott ma pakolás és nevetés,
és itt májkrémes zsemlemaradék.
Vajon ki boldog?
Engem nem kérdez senki.
Szerkesztette: Miklya Zsolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése