2021. április 25., vasárnap

Sopotnik Zoltán: Éjjeljáró szomszéd - Németh Gyula

 





(c) Németh Gyula

















Éjjeljáró szomszéd


A fekete megeszi a várost, ha úgy akarja,

mondja Apa komoran.
Anya rögtön rávágja,

ne ijesztgesd már azt a gyereket.
 

Ne ijesztgess, Apa, kihűl tőled a kakaóm,

megalszik a tej a számban,

és itthon hagyom a tesicuccot ma reggel.
 

A reggel bizony a fehéré, mondja Anya

vidáman: a reggelt és a délelőttöt a

fehér eszi meg.

Fényt harap az előszobába,

a lépcsőház korlátját fényesíti, még a

szomszéd csahos kutyát is megszelídíti.


A szomszéd kutyáját, azt nem lehet.

Azt csak az éjjeli eső,

az a folyton szakadó szelídíti meg.


Az a kutya az Éjjeljáró szomszéd barátja,

rossz álmokat ugat szét,

lidérceket kerget az utcából haza.


Apa, ne ijesztgesd azt a gyereket,

még a végén elhiszi azokat a lidérceket,

pedig lidércek nincsenek, vagy nem úgy.


A szomszédot még nem is láttuk itthon,

csak a lehúzott redőnnyel meg az álmos

kerttel beszélhettünk, ha éppen akartunk.

Ha volt rá lelkikeret.


Anya, apa, én beszéltem vele a

múltkor, az mondta, hogy a feketét és

a ránk boruló várost támasztja meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése