Táguló orrcimpák
 |
| (c) Bódi Kati |
(állókép a mesés ételek országából)
Miután Ilike nénivel nyugovóra tértek, Bandi bácsi még egyszer felkászálódott az ágyból. Nagyot nyögött a rugós kanapé:
– Hova, hova, András?
–Ej, aludj mán. D olgom van.
– De mi?
– Ej – ennyit mondott Bandi bácsi, azzal kicsoszogott.
A kedvenc helyére tartott, a tömbházlakás egyetlen helyiségébe, ahol úgy el tudta engedni magát, mintha be sem költöztek volna 1979-ben Ilike nénivel a városba. Hogy mi volt ez a hely? Hát mi lett volna: a konyha.
Kinyitotta a hűtőajtót, s óvatosan, szeretettel kiemelt egy műanyag dobozt. Szinte babusgatta. Levette a zöld tetőt, mélyet szippantott a kiáramló illatból: töpörtyű. A megpörkölődött szalonna, a világosbarnára sült zsírkocka szaga betöltötte az egész konyhát.
Leült a konyhaszékre, tudod, olyanra, aminek se háta, se karja, csak négy láb meg egy ülőke. Bandi bácsi itt is, ott is lelógott a hokkedliről, de nem törődött vele. Átadta magát a töpörtyű élvezetének.
Ilike néni elégedetten hallgatta a sötét hálóból öreg párja cuppogását. Visszagondolt az épp letelt napra.
Hej, micsoda jó nap volt ez! Nem volt különleges, de jó volt. Korán reggel beültek Trabantjukba, és eldöcögtek Lisznyóváraljára, ahol mindketten születtek, nevelkedtek, ahol egymásba szerettek és összeházasodtak. De őket nem a romantika, és még csak nem is a nosztalgia vezette, hanem az, hogy ott, a falu közepén, egy kis zöld házban, na ott áll a terülj-asztalkám.
Most nem tudod, mit ne higgy inkább: azt-e, hogy 2021-ben Bandi bácsi és Ilike néni Trabanttal jár, vagy azt, hogy ott áll a terülj-asztalkám. Elhiheted pedig mindkettőt, ha akarod, keress rá a Facebookon, a BandiesIlike profilon ott van a Trabant képe is, a terülj-asztakámé is. Járj csak utána nyugodtan. A Trabantból integet Bandi és Ilike, az asztal mellett mosolyogva áll Bandi és Ilike. Nem is mosolyognak, inkább vigyorognak, fülük a szájukig ér, és orrcimpájuk ki van egy kicsit tágulva. Ugye? Nagyítsd csak ki a képet. És előttük, a terülj-asztalkámon mit látsz? Egy kosár gyönyörű, fényes héjú, piros, zamatos, illatos alma (innen az orrcimpa-tágulás). Egy levágott,kopasztott tyúk, átlátszó műanyag zacskóba bugyolálva. Egy nyolc decis üvegben házi tejföl. Tej, kétliteres fantás palackban (naná, hogy házi). Tojás, kissé koszos tartóban. Egy gömbölyű, verthajú kenyér. Krumplis.
Bandi bácsi és Ilike néni minden hétvégén kidöcög a Trabanttal Lisznyóváraljára, s behozza a városba, az ötödik emeleti, teraszos tömbházlakásba, amit talál a terülj-asztalkámon. Ott aztán abból élnek, amíg el nem fogy. Így a tyúk, bárány, nyúl, disznó sose hiányzik a hűtőből. Meg se tudnák enni a boltit. Bandi bácsi biztosan nem. Csakis a házit, a terülj-asztalkámét szeretik. A zsíros tejterméket, amiben néha még tehénszőrt is találnak. Hogy örvendnek ilyenkor! Nagyokat kacagnak neki, szakértelemmel ráhelyezik egy papírtörlőre. Őrizgetik. Egy kis növényalapú étel szintén kerül a terülj-asztalkámról, s a tojás, óh, a tojás, az a sárga sárga, az a kocsonyás, rezgő fehérje!
Most már, hallom, azt kérded, mi a fityfenéért nem hozta be a Trabant tetején a terülj-asztalkámat Bandi bácsi és Ilike néni? Hogy lenne minden nap friss kosztjuk, ne nyomulna meg a töpörtyű csütörtökre, ne savanyodna meg a tejföl péntekre, ne szikkadna meg a kenyér szombat reggelire.
A kérdés jó, de a válasz egyszerű és könyörtelen: a terülj-asztalkám kizárólag abban a kis zöld házban működik. Mert ugye tartozik hozzá egy udvar, ahol a tyúkok szabadon kószálnak. Egy karám, ahol a bárányok friss füvet és kútvizet és sótömböket kapnak. Egy ól, ahol a disznó egész évben röfög, decemberig, amikor egyet-kettőt sikolt, és elnémul. Istálló, trágyadombbal. Tartozik hozzá még egy veteményes, egy gyümölcsös, néhány kaszáló meg szántóföld. Hát ezt egy Trabantba hogy pakolja fel BandiesIlike? Ha meguntad a Facebookozást, vedd csak elő a meséskönyveket, olvass utána: volt már olyan terülj-asztalkám, ami egy tömbházlakásban ontotta az étket? Na ugye. Hát ezért.
Szerencsére Ilike néni is, Bandi bácsi is tisztában van ezzel. Nem hiába voltak már húszon is túl, amikor eljöttek Lisznyóváraljáról. Marad tehát a döcögés, a pakolás, a cipekedés az ötödikre. És a vigyor, a táguló orrcimpák.
Ilike néni befele fordul a kanapén. Bandi bácsi még mindig eszik. A maradék töpörtyűre pedig könnyű csillám ül. Mintha sós gyémántporral hintette volna be valaki.
"Ha meguntad a Facebookozást, vedd csak elő a meséskönyveket, olvass utána: volt már olyan terülj-asztalkám, ami egy tömbházlakásban ontotta az étket? Na ugye. Hát ezért. " - imádom :), az egészet. Nagyon eleven és képszerű, valóságos és mégis mesebeli. Köszönet
VálaszTörlés