Simon Bettina: Kószáló - Terenyei Tímea

 

(c) Terenyei Tímea

Marci dilemmája a Kószálóval


Álmában történt, mégis olyan valóságos volt. Furcsa lény jelent meg az ágya szélén, és egy kérdést tett fel neki. Az ágynemű mintájából bújt elő, az egyik űrhajóból, amikor már mindenki lefeküdt aludni, és nem hallhatta rajta kívül senki. Azt mondta, hogy választhat. Egy pillanat alatt megtaníthatja írni, vagy aranyat csinálni. Kószáló vagyok, mutatkozott be, és amikor Marci viszonozni akarta, gyorsan közbeszólt:

- Pontosan tudom, hogy ki vagy! Te vagy a legkisebb testvér nálatok, és most fogsz iskolába menni. Ez a bátyád régi paplanhuzata, a kedvenc játékai vannak a mintán.
    Marci csodálkozva nézte. Nem volt valami kedves tündér. Inkább türelmetlennek tűnt.
- Teljesítem egy kívánságod, de egyedül kell döntened, hogy a két legnagyobb vágyad közül melyik valósuljon meg. Ha megtanítalak írni, az iskolában te lehetsz a legjobb. Ha megtanítalak aranyat csinálni, a szüleid vehetnek új játékokat neked is.

    Marci másnap reggel sokáig az ágyban maradt, nem ment ki a testvéreivel reggelizni, mint szokott. Hallgatta, ki mit csinál a lakásban. A testvéreit, ahogy a konyhában müzlit esznek, a szülei készülődését. Nem tudta, mit csináljon. Apa biztos azt mondaná, válassza az írást. Büszke lenne rá, hogy ő is hamar megtanult írni-olvasni, mint a többi testvére. Apa talán nem is hinné el, ami történt. Azt mondaná, csak álmodta. Talán azt is, hogy felejtse el, hogy ez csacsiság. Anya biztosan hinne neki, legalábbis azt mondaná. Azt is mondaná, hogy nem kell félnie, majd segít a tanulásban. Nem kell a mesebeli tündér varázslata hozzá. A testvérei az aranyat választanák, ez biztos. Ha tudna aranyat csinálni, akkor lehetne mindenkinek saját szobája, meg olyan mintás ágyneműje, amilyet szeretne, és saját kedvenc játéka is. Ágyneműből dinoszauruszosat szeretne, és állatfarmot legóból.
    Viszont, ha tudna aranyat csinálni, akkor nem is az állatos legóra vágyna legjobban, hanem egy valódi állatkertre, ahová bármikor bemehetnek, és minden állatot ő nevezhetne el. És így tovább! Ki se jönne az állatkertből, ott laknának ők is. És bármikor jöhetnének az iskolai barátai is.
    Csakhogy még egyszer sem járt az iskolában, és nem tudja, kik lesznek az osztálytársai. Vajon lesznek olyanok, akik ugyanúgy szeretik az állatokat, mint ő? Ma lesz az első nap.
    Marci még mindig az ágyban ült, az űrhajókat bámulta a takarón. Egyedül érezte magát, életében először. Még sosem érzett ilyet korábban. Volt egy titka: a tündér. De ha jobban belegondolt, ez a titok mindjárt három titkot jelent! Három titokkal még nehezebb, mint eggyel.
    Apa és anya türelmetlenek, mindjárt indulni kell, mennek dolgozni, iskolába, oviba. Nem, oviba többet már nem mennek. Ma van az első nap az iskolában.
    Anya is pont ekkor kaphatott észbe, és beszaladt Marcihoz. Amikor meglátta, hogy még mindig az ágyban van, tátva maradt a szája. Félig már rajta volt a szép dzsekije, ki volt sminkelve. Apa épp most indult el a többiekkel. Anya is indulna, mégis leveszi a kabátkát – blézer!, jutott hirtelen Marci eszébe a kabátka neve –, és az ágy szélére ül. Pont úgy, ahogy a Kószáló.

- Anya, kérdezhetek valamit?

- Igen kicsim, de csak egyet. Utána felkelés, indulás…!

- Mit jelent az, hogy kószáló?

- Az attól függ. Mondják például állatokra, ha egész nap kószálnak-legelésznek a mezőkön. Miattuk vannak a pásztorok, akik a nap végén hazaterelik őket. Aztán az űrhajósok is kószálnak, amikor szkafanderben kilépnek az űrbe. Ezért kötik magukat össze az űrhajóval, hogy vissza tudják magukat húzni. …Miért kérdezed?

    Ezek szerint a kószálók azokat vonzzák, akik nem kószálnak – Marci még mindig az űrhajókat nézegeti az ágyneműjén. Anyától se kérdezhet egynél többet. Miközben felöltözik, gondolatai olyan sebesen cikáznak, mintha el akarna rohanni. Képzeletben már haza is ért az iskolából, és arra vár, hogy megint történjen valami különleges. Mit válaszoljon a Kószálónak, ha visszajön? Már nem is az arany vagy az iskola a legfontosabbak. Mintha egyikre se vágyna úgy, mint korábban. Rengeteg új ötlete támadt.

- Semmi különös, csak álmodtam valamit. De nem is emlékszem már igazán… – válaszolja, miközben kilépnek az ajtón. Arra gondol, lenniük kell más tündéreknek is a Kószálón kívül. Olyanoknak, akik nem kószálnak. És akkor ő szabadon megteheti. Akkor nem kell mindig csak egyet választania abból, amit szeretne.