Tasi Katalin: Átváltozás

Álmomban teafű vagyok, anya pedig a forró teavíz. Átölel, és én feloldódok benne. Együtt leszünk tea, és illat, és gőz, csak ő meg én.

Reggel anya a kezét a csészén melengetve teát kortyol, és a hasára néz. Mosolyog.

Álmában látta meg Mária az angyalt.

Testvére növekszik méhedben valahány férfinak és nőnek itt a Földön.

Grafika: Szimonidész Hajnalka

„Testvéred születik” –  mondja anya boldogan.

„Gyarapodunk” – mondogatja apa is, és én mégis egyre magányosabbnak érzem magam.

Vándorolnak a hetek: iskola, leckék, különórák, vasárnapok. Minden egyforma, de már soha semmi nem lesz ugyanolyan.

Vándorol majd nemzedékeken át, és emberöltőkön át lesz tanítója sokaknak.

Állandóan, szüntelenül itt lesz veletek, hogy soha többé ne legyetek egyedül.

Állandóan, szüntelenül itt lesz velünk, és soha többé nem lehetek már egyedül.

„Lelkem, kicsikém” – mondja apa – „gyere, induljunk a kórházba, nemsokára megszületik!” Nem akarok menni. Félek. Féltem anyát is. Sírok, de nem akarom, hogy apa lássa. Esik is. Apa átölel.

Lelke sóhajként szállt az Égbe, és megrázkódott a Föld. Zivatar kerekedett, és csak hullt, hullt az eső, mint megannyi könnycsepp.

Testét az Arimatiai József csavarta fehér gyolcsba, óvón.

Meghalt.

Teste kicsinyke, olyan apró, épp hogy csak látom az üvegen túlról. Megszületett.

Egy nővér megmosdatja. Sír. Apa dédelgeti. Lecsendesedik.

Olyan törékeny, mégis olyan erős. Az előbb megszorította az ujjam. Milyen szép! Szeret engem. Anya karján alszik, én pedig arra gondolok, hogy jaj, hát ettől a kis csepptől féltem annyira?

Olyan elgyötört volt a teste, sebek mindenütt. Mégis olyan békés, mintha csak egy gyermek aludna. Álmát anyja és Magdolna vigyázták.

Zárva volt az ajtó, ő mégis bent köszönt az egybegyűlteknek: Békesség nektek!

Zárva volt a cukrászda hazafelé menet, pedig apa fagylaltot ígért. Mégsem bántam. Öröm, és békesség volt a szívemben.

„Áldás nektek ez a kisfiú!” –  mondogatja nagymama. Aztán rám néz, magához húz, és hozzáteszi: „…meg ez a nagylány is”.  Jólesik, de nem kéne így féltenie. Már örülök, hogy testvérem született.

Áldását adta nekik, majd eltávozott tőlük, és felvitetett a Mennybe. Búcsúzóul még ezt mondta:

Szeressétek egymást úgy, ahogyan én szerettelek benneteket!